OCR
TANÍTVÁNY: MESTER: TANÍTVÁNY: MESTER: „EGYETLEN TANULMÄNYKÖTET” következett be elvárásai szerint, sem a vallási, sem a laikus szférában. A társadalom egészét valamiféle ismeretlen eredetű, pusztító ártatlanságtudat kerítette hatalmába, és ez csakhamar hatalmas, a teljes magyar társadalmat leigázó ragállyá nőtte ki magát. A puszta megnevezésében is szörnyű tartalmakat hordozó , puha diktatúra" rózsaszín köde telepedett az egész országra, a megengedett és sátáni pontossággal kiporciózott jómód a jóléti rabszolgaság iránti vágyat olyannyira felfokozta, hogy az alászállás és fölemelkedés passiója helyett mindenütt az önsajnálat végtelen processzióját látta kibontakozni: amimikrivalösägot &s amimikrimüveszetet. „A valédiból semmi, majd a semminél is gonoszabb mintha lett, a hiánynál gyötrőbb mintha, aminek még az elvetésével és elpusztításával sem juthatunk vissza a bizonyosságba és a jelenlétbe. [...] Hol vagyunk már a hiánytól! A semmi legalább kétségbe ejtett. [...] Világunkba nem is annyira a semmi, de a mintha tört be, vált elviselhetetlenné." Csakhamar kiderült, hogy Pilinszky sehol nem találkozott az evangéliumi értelemben vett, megváltásra váró , szegényekkel", mert a szegénység közben szociális kategóriává tiresedett, vagyis hät „kezelhető problémává" vedlett át, a háború és a haláltáborok pedig egyszer csak a kultúra pillanatnyi és múló kisiklásának tűntek mindössze. Végbement a nagy kiegyezés; , legrejtettebb tetteinket mindig nyílt színen követjük el", " igen. Mintha most is itt tartanánk. Igen, pontosan itt tartunk most is. Folytatjuk? Hogyan is hagyhatnank abba? Negyedik fejezet MESTER: TANÍTVÁNY: A , jövővel terhes" szöveg — Az egyetlen kétségbeesés Mi mással folytathatnák, mint azzal a kérdéssel, hogy milyen műnemi kategóriába sorolhatnánk a Beszélgetéseket? „Mondäsnak” neveztük a Pilinszky-beszédet, igy reméltük 6szszekapcsolni az írást és a szöveget beteljesítő cselekvést. Miért 34 Uo., 40. .43 +