Nagyon előrefutottunk, máris a színháznál tartunk, pedig még
valójában a versen sem jutottunk túl.
Nem is akarunk egykönnyen túljutni rajta, ha jól meggondolom.
Alapító szöveg mindenképpen, több hasonló szövegeseményt ta¬
lálunk a Harmadnapon című kötetben, majd pedig a későbbiek
folyamán is.
És valamennyi a passió koncentrátumaként fogható fel.
Ez is, mármint a passió, egy Pilinszky-szó. Vadonatúj jelentéseket
hordoz és helyettesíthetetlen.
Ha színházként nézzük, akkor tulajdonképpen pőre cselekmény¬
vázak ezek a versek. Nem pusztán elmondásra, hanem megcselek¬
vésre szánt szövegek. Ha színház, akkor a szöveg odahagyása és
átváltoztató beteljesítése a tulajdonképpeni , feladat" a mondásban.
Ugyanúgy, ahogy Jézus a végigjárt passiójával nem elvetette vagy
kiiktatta, hanem beteljesítette a törvényt, ahogyan ő maga tanítja
a Pilinszkynek oly kedves Hegyi beszédben." Olyan közösségi
esemény a színház, amelyben mindannyian, nézők és színészek,
hasonló intenzitással veszünk részt, mint egy húsvéti szertartáson,
és ugyanúgy, mint ott, végül szembejön velünk az, akit megöltünk.
Ha szerencsénk van, és feltámad.
És ha nem?
Akkor nem részesülhetünk a bocsánatban. A halottaink, akiket,
mint , hitvány zsoldosok", ? legyilkoltunk, kitöltik a közöttünk levő
űrt, és nem hagynak lélegezni bennünket, és hiába kiáltoznánk, nem
halljuk meg egymást. Ha pedig mégis, akkor félreértjük egymást,