Oldal 35 [35]
MESTER
TANÍTVÁNY
MESTER
TANÍTVÁNY
MESTER
° Cimerem.
„EGYETLEN TANULMÄNYKÖTET”
éppen a tizedik a sorban, ki kell lépnie, pontosan elénk. Mások
,bűnéért" bűnhődik, akik maguk sem bűnösök. A szertartás sza¬
bályai mindenki számára ismeretesek.
És akkor mi következünk.
Igen, mi következünk. A mellkasára célzunk, az előírások szerint,
és kivégezzük.
Megkegyelmezhetnénk neki?
Nem, már nem.
Miért nem?
Mert már kivégeztük. A , passió" a lezárt múltba helyezi a tettet.
És azt a tényt, hogy gyilkosok vagyunk. Mi, akik olvassuk a verset.
Akkor tehát jelen lenni azt jelenti, tettessé válni?
Igen, azt.
Ennyi?
Nem egészen. Velünk marad az el nem kiáltott kiáltás.
Ez a kiáltás a vers, eztakarod mondani? Az ártatlan fogoly kiáltása?
Nem önmagában a vers, hanem a vers , mondása": az elmondás és
kimondás mindig egyszeri eseménye. Azaz az ártatlan kiáltása
a tettesek hangján: a költő hangján és kettőnkén. , Nekünk ma¬
gunknak muszáj végül is / a présbe kényszerülnünk. Befejeznünk
/ a mondatot."
Vagy legyen a hangunk inkább, , a süketnémák jellegzetes üvöltése,
olyan hang, ami semmiféle hangot nem hallott."
Igen-igen, igazad van: ez az egyetlen út, ami még járható.
Két ember beszélgetéséhez kettőnél több megszólalóra van szükség.
: Kettőnél is több?
: Különösen akkor, ha, elnézésedet kérem, Istenről beszélünk.
: Róla beszélünk?
: Különösen."
: Akkor viszont, egyetértek veled, szükségünk van még erre az elfe¬
lejtett kiáltásra, a nyelvnek erre a légszomjára, amelyet minden
egyes szó magában hordoz, amikor mi magunk is kimondjuk őket.
11
Kivéve a név,
in uő: Esszék a névről, Pécs, Jelenkor, 1995, 55.
+ 33 +