Seite 22 [22]
SEPSI ENIKŐ
Pilinszky választása, hogy A süket pillantását a versen keresztül közelíti meg,
a költő esztétikájának középpontjába vezet bennünket. Pilinszkynek volt bete¬
kintése a színház világába, de napi kapcsolata nem volt a színházi gyakorlattal.
Megközelítése költői maradt. A süket pillantása után írt versek Pilinszky költé¬
szetének jól ismert főbb témáit mozgósítják: a gyilkosság mint passió, a mise
része; a tanú állapot mint az emberiség ontológiai státusza; a mozdulatlanság
mint a költészethez illő mozgás; a költészet jelen idejű praesens perfectum per¬
petuum, azaz olyan jelen, amely nemcsak a jelenlétre van hatással, hanem újra
és újra megtörténik.
KÖVETKEZTETÉS
1997-ben a Collége de France színházantropológiai tanszékének megalapításakor
elhangzott székfoglaló beszédében Grotowski két tendenciát különböztet meg
a színházban. Az elsőt artificiel-nek nevezi (és a latin ars, artis szóból származ¬
tatja), amelyben az előadás minden eleme pontosan meghatározott, és bizonyos
értelemben ezeknek az elemeknek a ,montázsa" nem a színpadon, hanem az
előre meghatározott játék hatásaként a néző elméjében jön létre. A megjelenítő
művészetekben (l art comme présentation) egy olyan előadás-értelmezésen dol¬
goznak, amely a befogadó percepciójában jelenik meg. Ha a montázs minden
elemét megfelelően dolgozták ki — ahagyomány vagy a rendező intenciója szerint
-, akkor a befogadó tudatában körvonalazódik egy kép vagy egy történet. Ez
a tendencia jellemző Robert Wilson színházára és néhány távol-keleti színházi
formára, mint például a Pekingi Opera vagy a Nó-színház. A másik tendencia
az ún. organikus, amelyben a montázs bizonyos értelemben a vehiculummá váló
színészben jön létre (a kifejezést Peter Brook alkalmazta Grotowski színházára),
az eredményt pedig a cselekvést végző művészre gyakorolt hatás. A rítusok annak
az akciónak az elemei, eszközei, , amelyet a cselekvést végző személyek testükön,
fejükön és szívükön végeznek".? Az akció , részleteiben objektivizált performatív
struktúra".? A közönség (mintha-nézők) tanúja ennek a vertikalitás felé vezető
akciónak (liftezés)?". Pilinszky prózájáról és költészetéről szóló jelen írásom
megerősíti Grotowski megfigyelését. A rituálé, még akkor is, ha kvázi rituálé
vagy költői rituálé, nem teszi lehetővé a néző számára, hogy teljesen elkülönüljön
a jelenettől. Az antropológiai értelemben vett rítus egyenesen megköveteli
a részvételt. Erre hívja fel a figyelmet a költő Grotowskiról szólva az Oratorikus
2 Jerzy Grotowski: A színházi társulattól a vehiculum-művészetig, ford. Fejér Irén — Pászt Patrícia,
Világszínház, XII. évf., 1998/3, 36.
3 Uo.
4 Uo., 37.
s 20 +