Oldal 20 [20]
OCR
SEPSI ENIKŐ században elkövetett összes gyilkosság elvont képévé. A vers címe Pilinszky kedvenc szerzőjére, Dosztojevszkijre utal. Hogy mennyire gondolkodott ő — akárcsak Nemes Nagy Agnes — a filmes technika és a költői alkotás kapcsolatáról, arra a legjobb példa a Tavaly Marienbadban című filmről írott hosszú elemzése, amely 1963 júliusában jelent meg a Jelenkorban. Az érintettségéről árulkodik már az is, amit a filmelemzés bevezetőjében ír: ,a Tavaly Marienbadban jellegzetesen lirai konstrukciójú, a vershez hasonlóan egyszerű és bonyolultan összetett alkotás"? majd folytatja: , minden jó versnek legfőbb erénye: a harmónia, a monotónia és a meglepetés"."§ Hangsúlyozza azt is, hogy a Robbe-Grillet által írt forgatókönyv ,pontos és determinált, akár egy partitúra". , Nem előképe egy filmnek, hanem maga a film" " ,az első valódi film, mely már a papíron végleges művészi formát öltött, [...] akkor is teljes értékű, ha történetesen nem filmesítik meg"." Ez a gondolat véleményem szerint Pilinszky színházi és filmes gondolkodásának esszenciája. Robbe-Grillet szájába adja a Pilinszky életmű színházi és filmes vonatkozása szempontjából alapvető kérdést: , beérheti-e az író, mondjuk, egy regényíró azzal, hogy puszta "mesét szállít a redakcióba, ahol majd megfelelő szakemberek megírják és formába rendezik?."" A film elemzésében megfogalmazottak többször saját ars poeticájának és versalkotásának filmes leképeződései, megfogalmazásai: montázsjátszmának tekinti a filmet — ahogy az imént elemzett vers is az —, amelynek örökös jelen ideje van, akár egy álomban, ,praesensben peregnek a jelent, de a jelenben a múltat idéző képek is, és hasonlóképpen a feltételes, pusztán ábránd értékű, fiktív képsorok”.”° Ezeken a képsorokon egyszerre van ott „a jelen mezitelen közvetlensege”, de „az emlékezet párája" is. Ez a belső idő érdekel bennünket — mondja, mintha a saját verséről beszélne -, mert az az idő hordozza az életünket." Kérdésként hangzik el, van-e még ezeknek a szereplőknek sorsuk, és mivel nevük sincs, a forgatókönyvíró az (A), (M) és (X) nagybetűvel jelölte őket, akárcsak Pilinszky az egy évvel később keletkezett KZ-oratóriumban. Vagyis állításunk az, hogy a 70-es években a Wilsonélmény hatására született fenti vers tudatosan használja ezt a Robbe-Grillet-filmből is ismert montäzstechnikät (rövidsnittes montázsnak nevezik filmes nyelven), mely Pilinszky versalkotásának alapvető sajátja már az Apokrifban is. 15 Pilinszky János: Publicisztikai írások, Budapest, Osiris, 1999, 291. 16 Uo. 7 Uo. 18 Uo., 299. 9 Uo., 300. 2° Uo., 292. 21 Uo. +18 +
