Oldal 20 [20]
SEPSI ENIKŐ
században elkövetett összes gyilkosság elvont képévé. A vers címe Pilinszky kedvenc
szerzőjére, Dosztojevszkijre utal. Hogy mennyire gondolkodott ő — akárcsak Nemes
Nagy Agnes — a filmes technika és a költői alkotás kapcsolatáról, arra a legjobb
példa a Tavaly Marienbadban című filmről írott hosszú elemzése, amely 1963
júliusában jelent meg a Jelenkorban. Az érintettségéről árulkodik már az is, amit
a filmelemzés bevezetőjében ír: ,a Tavaly Marienbadban jellegzetesen lirai konst¬
rukciójú, a vershez hasonlóan egyszerű és bonyolultan összetett alkotás"? majd
folytatja: , minden jó versnek legfőbb erénye: a harmónia, a monotónia és a megle¬
petés"."§ Hangsúlyozza azt is, hogy a Robbe-Grillet által írt forgatókönyv ,pontos
és determinált, akár egy partitúra". , Nem előképe egy filmnek, hanem maga a film" "
,az első valódi film, mely már a papíron végleges művészi formát öltött, [...] akkor
is teljes értékű, ha történetesen nem filmesítik meg"." Ez a gondolat véleményem
szerint Pilinszky színházi és filmes gondolkodásának esszenciája. Robbe-Grillet
szájába adja a Pilinszky életmű színházi és filmes vonatkozása szempontjából
alapvető kérdést: , beérheti-e az író, mondjuk, egy regényíró azzal, hogy puszta
"mesét szállít a redakcióba, ahol majd megfelelő szakemberek megírják és formába
rendezik?."" A film elemzésében megfogalmazottak többször saját ars poeticájának
és versalkotásának filmes leképeződései, megfogalmazásai: montázsjátszmának
tekinti a filmet — ahogy az imént elemzett vers is az —, amelynek örökös jelen ideje
van, akár egy álomban, ,praesensben peregnek a jelent, de a jelenben a múltat idéző
képek is, és hasonlóképpen a feltételes, pusztán ábránd értékű, fiktív képsorok”.”°
Ezeken a képsorokon egyszerre van ott „a jelen mezitelen közvetlensege”, de „az
emlékezet párája" is. Ez a belső idő érdekel bennünket — mondja, mintha a saját
verséről beszélne -, mert az az idő hordozza az életünket." Kérdésként hangzik el,
van-e még ezeknek a szereplőknek sorsuk, és mivel nevük sincs, a forgatókönyvíró
az (A), (M) és (X) nagybetűvel jelölte őket, akárcsak Pilinszky az egy évvel később
keletkezett KZ-oratóriumban. Vagyis állításunk az, hogy a 70-es években a Wilson¬
élmény hatására született fenti vers tudatosan használja ezt a Robbe-Grillet-filmből
is ismert montäzstechnikät (rövidsnittes montázsnak nevezik filmes nyelven), mely
Pilinszky versalkotásának alapvető sajátja már az Apokrifban is.
15 Pilinszky János: Publicisztikai írások, Budapest, Osiris, 1999, 291.
16 Uo.
7 Uo.
18 Uo., 299.
9 Uo., 300.
2° Uo., 292.
21 Uo.
+18 +