Oldal 18 [18]
OCR
SEPSI ENIKŐ A fenti , Gyilkosság-jelenet" Pilinszky személyes mitológiájába úgy lép be mint az univerzális bűn képe, mindazoké a konkrét bűnöké, amelyeket a költő többek között a második világháborúban látott: 1944 őszén katonaként állomásozott Harbachban és Ravensbrückben, ahol közvetlenül látta a munka- és koncentrációs táborok borzalmait. Pilinszky verseiben és prózájában absztrakt képekben tárja fel az áldozat és a gyilkos egymással szorosan összefüggő állapotait. Ahogy tanúja volt a Soának, úgy 1971-ben ennek a , gyilkossági jelenetnek" is a nézője lesz a színpadon. Megérintette Sheryl Sutton alakítása, és az előadás — amelyből hiányzott az érzelem és kevés katarzist kínált — művészileg is provokatív volt számára. Ebben az összefüggésben Pilinszky a rítus nézője és tanúja, és a szövegén keresztil részesülünk a tapasztalataiból. Victor Turner színházantropológus „liminoid állapot" kifejezése tömör leírást ad az anya helyzetéről, akit agyermek meggyilkolása után száműznek az előadás testéből, és pusztán tanúja lehet a színpadon zajló eseményeknek. Wilson egy süketnéma fiú szemével láttatja az eseményeket. Pilinszky szövege megduplázza ezt a tanúszerepet azzal, hogy nézőként hozzáadja saját tanúszerepét. Ennek az előadásnak a tempója ,lento”, nem ,ritardando”. Ez Bergson , durée"-je, amelyet Gertrude Stein Négy szent három felvonásban című kompozíciója ihletett, ahol a kompozíció hordozza a jelentést, nem a szavak. Wilson ezen jelenete mögött kutatásaim szerint Daniel Stern The First Relationship: Mother and Infant című művében közzétett kísérlete áll, s ennek bizonyítékát, melyet a korai Robert Wilson Archívumban találtam meg, a fent említett könyvemben közzétettem. Röviden összefoglalva, a kísérletben Stern anya és gyermeke interakcióit vizsgálta lassított filmfelvételek segítségével, ami megmutatta, hogy az anya hirtelen mozdulatától a gyermek először megijed, ami csak később változik — vagyis folyamatosan nagyon bonyolult interakció játszódik le köztük. Bár ez a jelenet más forrásból származik, mint a Pilinszky által megörökített jelenet, a színpadon megnyilvánuló rituális forma (a Gyilkosság) a néző költőt személyesen is érinti, ami többletjelentést ad a cselekménynek. PILINSZKY VERSEI, MELYEK A SÜKET PILLANTÁSA HATÁSÁRA SZÜLETTEK Pilinszky írt néhány verset is ehhez a színházi élményhez kapcsolódóan, amely megtestesitette azt az ideälis „versszinhäzat”, amelyet Simone Weil , mozdulatlan színháznak" nevezett. Pilinszky saját ,papírszínházat" írt, ahogy ő nevezte, mely párhuzamba vonható Mallarmé , théátre de la Pensée"-jával (gondolatszínházával), de a ,theatrum philosophicum" Foucault által használt fogalmával is. Pilinszky János színházesztétikáját elemző könyvemben külön fejezetet szentelek annak az +16 +
