Oldal 294 [294]
Soós SÁNDOR
A csan/zen szútraellenessége a tanítás metódusa volt, az értelem valóság felé
irányításának ügyes eszköze." Különösen kitűnik ez azokból a szövegekből,
amelyek egyértelműen megmutatják a csan mestereinek kimagasló műveltségét
és tájékozottságát az egész buddhista irodalom anyagában."
Igen fontos elvként jelent meg a Buddha tanításában a Tanhoz val6 nem ragasz¬
kodás elve," amelyet a furjű mondzsi szintén magába foglal. Ennek megvalósítá¬
sa igen nagy nehézséget jelentett/jelent éppen a nemtudás állapotában maradó
tudat számára, ezért az alapelvekben történő lefektetése igen fontos spirituális
szempontot képvisel.
15 [pája, a mahájána és vadzsrajána irányzat bölcsességhez kapcsolódó kulcsfogalma.
„- Voltak Amitäbha Buddhának szülei, és volt vezetékneve? — Igen. Amitábha Buddha vezeték¬
neve Kausika volt. Apja neve Csandrauttara, anyjáé pedig Felülmúlhatatlan Szépség. — Melyik
szentiratböl vetted ezeket a dolgokat? — A Dharani Gytijteménybél.” Huj-haj zen tanítása, 65.
A szövegrészlethez tartozó végjegyzet: ,— Fa-ming provokatív kérdést tett fel. Amitábha Budd¬
hát a szentiratok általában csak mitikus alakként ismerik, földi megtestesülésére csak nagyon
kevés helyen van hivatkozás. A mester válasza így az írásokban való rendkívüli jártasságát
bizonyítja." Huj-haj zen tanítása, 103.
»A tutaj hasonlataval vilagitom meg a Tant, szerzetesek, amely átkelésre szolgál, nem megőr¬
zésre való. Hallgassátok meg, véssétek jól emlékezetbe, elmondom.
— Igen, urunk -— válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így
beszélt:
— Szerzetesek, úgy van ez, mint amikor egy ember hosszú útra kel, és széles, megáradt vizet talál
maga előtt. Az innenső part csupa veszély és félelem, a túlsó part biztonságos és nyugalmas,
ám nincs hajó, amelyen átkelhetne, vagy híd, amelyen átjuthatna a túlpartra. Ekkor az az ember
így gondolkozik: sEz itt széles, megáradt víz. Az innenső part csupa veszély és félelem, a túlsó
part biztonságos és nyugalmas, ám nincs hajó, amelyen átkeljek, vagy híd, amelyen átjussak a
túlpartra. Legjobb lesz, ha most nádat, fatörzseket, ágakat, leveleket gyűjtök, tutajjá kötöm ösz¬
sze, és a tutaj segítségével, kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átjutok a túlsó partra.x Így ez az
ember nádat, fatörzseket, ágakat, leveleket gyűjtene, tutajjá kötné össze, és a tutaj segítségével,
kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átjutna a túlsó partra. A vízen átjutva, a túlsó partra érkez¬
ve, Így gondolkoznék: sEnnek a tutajnak nagy hasznát vettem; ennek a tutajnak a segítségével,
kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átjutottam a túlsó partra. Legjobb lesz, ha most ezt a tutajt
a fejemre téve, vagy a hátamra véve indulok tovább utamra.x Mit gondoltok, szerzetesek: ha
ez az ember így tenne, helyesen járna el a tutajjal? — Semmiképpen sem, urunk. — Hát hogyan
járna el helyesen a tutajjal ez az ember, szerzetesek? Ha a vízen átjutva, a túlsó partra érkezve,
így gondolkoznék: vEnnek a tutajnak nagy hasznát vettem; ennek a tutajnak a segítségével,
kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átjutottam a túlsó partra. Legjobb lesz, ha most ezt a tutajt
kihúzom a szárazra, vagy pedig a vízre bocsátom, és tovább megyek utamra.x Ha ez az ember
így tenne, helyesen járna el a tutajjal.
Ugyanígy, szerzetesek, a tutajhoz hasonlóan tanítottalak benneteket a Tanra, amely átkelésre
szolgál, nem megőrzésre való. Hogyha megértettétek a tutaj hasonlatát, a helyes tételeken is túl
kell lépnetek, nemhogy a téveseken." Példázat a kígyóról, Maddzsima Nikája, 22. http://terebess.
hu/keletkultinfo/buddhabeszed.html#1 (Letéltés: 2012. április 25.)
46
47
+ 292 +