Page 276 [276]
OCR
FARKAS GYÖRGY A jóslatok elhangzása után a két megzavarodott hős katona folytatná útját, azonban az erdő még nem engedi őket. Összesen tizenegyszer indulnak neki és torpannak meg a ködben, mire a köd oszlani kezd és meglátják a kastély távoli körvonalait. Az igazi történet azonban szerintem azalatt zajlik, míg ezeket a futamokat megteszik a ködben. Itt megkezdi a lélek tartócölöpjeinek erodálását a kísértés, s mire visszaérkeznek, Vasizu már készen áll arra, hogy megadja magát, ha döntést még nem is hozott." Mikor a jóslattal megegyezően megkapják előléptetésüket, a megdöbbenéstől a formális viselkedés álarca rájuk merevedik. Így távoznak, szó nélkül, mereven előre nézve, mert a jóslat által felrajzolt jövőnek a jelenbe kapcsolódása teljesen felforgatta a számukra ismert és biztonságot jelentő világot. Hogy Kuroszava mennyire a határok, határátlépések témáját állítja a középpontba, annak remek vizuális kifejezése a kitüntetés utáni szekvencia" helyszínés nézőpont váltásai. A szekvenciát indító képen nagytotálban látjuk Vasizu új otthonát, az Északi Helyőrség épületét. Idilli a kép, még a fekete-fehér fényképezés ellenére is, érezzük a nyár minden álmosító, megnyugtató részletét. A bőven termő mezőn munkások dolgoznak, egy szolga lovat vezet az épületbe. Közelebb kerülünk a cselekmény helyszínéhez, a beállításváltással a lovat vezető szolga már az épület udvarán megy keresztül. A kamera tovább fordul és a képbe kerülő három szolga párbeszéde megerősíti a nézőt abban, hogy ebben a helyzetben mindenki szerint elégedettnek kellene lennie Vasizunak és feleségének. Szinte az emlegetésre jelenik meg a ház tornácán Vasizu. A szolgák fejet hajtanak előtte. Vasizu észreveszi, hogy mindenki őrá figyel. Ekkor hátranéz, visszafelé a szobába, ahonnan kijött. Ezzel az egyszerű mozdulattal máris összeköti a két teret, miközben tétovázásából érezzük azt is, hogy éppen egy határvonalon állt meg. Azt érzi, elégedett lenne azzal, amit elért. Pont úgy, ahogy a körülötte lévő emberek gondolják. De belül -— és itt a szónak mindkét értelmére utal a kép — a szobában és a szívében is, csendesen kínozza a kérdés, neki kell-e továbblépnie, vagy hagynia kell, hogy a sors cselekedjen helyette. A következő beállításnál már bent vagyunk a házban, és Vasizu belépésével elérkezünk a vívódáshoz. Az ajtóból még visszanéz a kint hagyott világra, majd vélhetően folytatja párbeszédét Aszadzsival. Kettejük párbeszédének jelenete a filmben még két variációban megjelenik, de célját, beállításait tekintve a három különálló jelenet egyazon helyzetnek a szeriális ismétlése. Aszadzsi ezekben a 15 A shakespeare-i szövegben kifejezetten azt az álláspontot képviseli még ekkor, hogy nem tesz semmit a királyi cím elnyeréséért, hozza el számára azt a sors, ha úgy akarja. Bár ez is inkább csak egy pillanatnyi gondolatként fogalmazódik meg benne. (Macbeth 1.3.142.) 15 2648"-től. + 274 +
