Page 268 [268]
OCR
FARKAS GYÖRGY A Macbethben, [...] az első, amit látunk, a boszorkányok, ami a realitásnak ad elsődlegességet. A közönség nincs abban a helyzetben, hogy kétségbe vonja létezését az elsőként megjelenő szereplőknek, mielőtt még bárkit is megmutatnának, akinek a fejéből kipattanhattak volna. Bár lényegük nyilvánvaló, állapotuk közel sem.? [...] a Macbethben központi kérdés a természetfeletti mibenléte és állapota: falusi asszonyok ezek, vagy természetfeletti erővel rendelkező pokolbéli látogatók, az ördög kegyeltjei? A tőr, amit magam előtt látok, tényleg ott van? És Banguo szelleme? Ez az illúzió központi téma a Macbethben, amit egy a természetességet nélkülöző prológuswer ban jelent be a szerző, az ellenkezőjét sugallva annak, amit látunk (, Szép a rút és rút a szép" majd később , az van, ami nincs"). Le kell szögeznünk, hogy a boszorkányokat senki nem hívja boszorkányoknak a darabban [...]. A szó, amit a boszorkányok legtöbbször használnak magukra vonatkozóan az a ,nővérek", sugallva valamiféle női szolidaritást, amit a vallásos közösségeken kívül aligha találunk meg a kora-modern kultúrában. Ezen kívül egyszer még nevezik magukat furcsa nővéreknek is [...]. A , furcsa" kifejezés leginkább a Sorssal, Végzettel kapcsolatos dolgokra utal. Ez a szókapcsolat Shalespeare darabjainak idejét megelőzően a klasszikus mitológiában a Sors értelmében volt használatos, vagy a Végzet megszemélyesítésére szolgált, amelynek hatalma van kontrollálni az emberek ügyeit. Ez mindenképpen túl van azon, amit a darab mutat: asszonyokat, akik ismerik a jövőt, de nem úgy tűnik, hogy azt kontrollálnák is." Bár az illúzió, a látszat szintén kulcsfogalma a Macbeth értelmezésének, mégis azt gondolom, hogy nem egyszerűsíthetjük le a boszorkányok kilétét az illúzió szimbólumára, mindenképpen meg kell hagynunk nekik az értelmezésben a transzcendenssel való kapcsolatot, az emberen túli erők képviseletét, hiszen ez Kurosawa filmjének elemzéséhez is elengedhetetlen. » Janette Dillon: The Cambridge Introduction to Shakespeare’s Tragedies, Cambridge, Cambridge University Press, 2007, 115. 3 Neil Forsyth: Shakespeare the illusionist: filming the supernatural in Russell Jackson (ed.): The Cambridge Companion to Shakespeare on Film, second edition, Cambridge, Cambridge University Press, 2007, 287. *4 Gabriel Egan: Shakespeare, Edinburgh University Press, 2007, 182-186. + 266 +
