Seite 257 [257]
OCR
KAVAKAMI OTODZSIRÓ: A SZEIGEKI LÉTREHOZÓJA (felsőbbrendűségét?) érzékeltető adaptációja is. Végső soron tehát nyolc évvel az amerikai és európai turné után ebben az előadásban lehetőség nyílik a nyugati kultúra kritikájára, s ezzel együtt a japán kultúra fetisizálására. A világ körül előzményeinek tekinthetők ezáltal Otodzsirónak a már említett háborús darabjai — melyek már a japán—orosz háború kapcsán születtek -, illetve a honan fIZZ előadások, melyek híres külföldi drámák japánosított adaptációi, átírásai voltak. Utóbbihoz kapcsolódnak az Otodzsiró rendezte és Szadajakko női főszereplésével bemutatott Shakespeare-előadások is, melyekkel végérvényesen sikerült meghonosítania az író munkáit Japánban. Japán elsősorban a Meidzsi-megújulást követően kezdett megismerkedni a nyugati irodalommal, köztük a drámákkal. Így erre az időszakra tehető a Shakespeare-színjátszás kezdete is, amely nagy népszerűségnek örvendett Japánban. Amerikai és európai turnéjuk során Otodzsirónak többször nyílt lehetősége Ellen Terry és Henry Irving Shakespeare-előadásait megtekinteni, s ennek köszönhető feltétlen rajongása az angol író iránt. Így a szeigeki bevezetése mellett másik fő célkitűzése volt a Snakespeare-színjátszás meghonosítása a szigetországban. Ennek a törekvésnek első eredménye az 1903 februárjában bemutatott Othello, mely Otodzsiró első szeigeki előadásának is számított. Emellett szintén az első volt, amelyben Sadayakko - akit hazájában eddig csupán „ex-gesakent” tartottak számon — mint hivatásos színésznő lépett színpadra, az első, amelyben nyugati díszletet használtak és az első előadás, amelynek megtartották eredeti címét. A produkciót a szeigeki besorolás mellett a gyarmati előadások kategóriával is illetni szokták, mivel erősítette Japán kolonializáló hatalomként való fellépését. A japán Othellót, azaz Oszerot AZ teljes mértékben Japánba adaptálták, sinpa és kabuki elemek vegyes használatával került színpadra, miközben kelet-ázsiai helyszíneket és japán neveket használtak. A történetet az ország számára dicsőséges japán-kínai háború utáni időszakra helyezték, vagyis teljes mértékben aktualizálták a közelmúlt eseményeihez, s míg Itáliát Japán helyettesítette, addig Ciprust Tajvan." A japánok Othello mór voltának problematikájával nem tudtak azonosulni, így azt a címszereplő — a japán változatban Muró Vasiró (a Muró névvel próbáltak a mórra utalni)? — alacsony származásának súlya váltotta ki: szacumai származású sin heimin FT RS, vagyis kôzember volt szemben Kacu 61 "Tajvan stratégiai szempontból is jelentős terület volt, melyet Japán a kínai háborút lezáró Simonoseki békével (1895) szerzett meg, tehát szorosan kapcsolódik, mintegy szimbóluma a nagyhatalmi gyarmatosító politikának. Toyoda Minoru: Shakespeare in Japan: An Historical Survey, Tokyo, Iwanami, 1940, 154. Azokra az emberekre használatos szó, akiket a Meidzsi-kormány alatt az alacsonyabb vagy társadalmon kívüli rétegekből integráltak, ugyanis Japanban is léteztek burakuminek 7/74, vagyis , érinthetetlenek", akik általában foglalkozásuk miatt hátrányos társadalmi megkülönböztetésben részesültek a Meidzsii-korig. 62 63 +255 +
