Otodzsiró már ebben az évben bemutatta a darabot akkori színházában, a
 Kawakami-zában. 1910-re azonban a társulat már sokat változtatott a történeten:
 teljesen japánná formálták. A címben 80 nap helyett 70 szerepelt, jelezve részben
 a közlekedés fejlődését 1872 és 1910 között, főként azonban fricskaként hangsú¬
 lyozva, hogy a japänok „lepipäljäk” az európaiakat, a könyvbeli fiktív szereplőket
 és Nelly Blyt újságírót is, aki 72 nap alatt járta be ezt az utat a regény születése
 után." Az eredeti művel ellentétben nem Phileas Fogg és Passepartout, hanem
 Fukuhara Takeo és Hacuta Dzsódzsi indul útnak, hogy immár 70 nap alatt érjen
 Oszakából Oszakába. Útjuk főbb állomásai: San Francisco, London, egy indiai
 templom, Hong Kong és Kobe. Az előadás nyitójelenetében megkötött fogadás
 kijelöli az egész cselekmény témáját: Fukuharát az motiválja, hogy utazásával
 bebizonyítsa, ő igazi sinsi ífH-E, modern úriember. Verne hőse, Phileas Fogg az út
 derekán Yokohamában egy japán előadást tekintett meg, a Tengu isten személyes
 oltalmát élvező, hosszú orrú orrondiak produkcióját. Ez a motívum szintén visz¬
 szatért a színpadi adaptációban, rögtön a darab elején, mikor Dzsódzsi gazdája
 klubjában bemutat egy táncot hosszú orrú Tengu maszkban. Így eza momentum,
 mely az eredeti verzióban Japán egzotikus és különös voltát hivatott bemutatni,
 az előadásban egyszerű társasági eseménnyé alakul. Ugyanez figyelhető meg a
 brit főváros esetében is. Verne regényében a kiindulási pont és a végcél — London
 — magát a , civilizációt", egy hatalmas gyarmatbirodalom központját jelképezte.
 Ezzel szemben Otodzsiró átiratában az út felén a szereplők Londonba mint útjuk
 egyszerű állomására érkeznek. Itt ők is egy színielőadást látnak, mely azonban
 továbbra is japán produkció, sőt egy olyan japán produkció, mellyel korábban
 óriási sikereket értek el Európában: Londonra ez esetben úgy kell tekintenünk,
 mint a Muszume Dódzsódzsi című kabuki-darab előadásához"? megfelelő szín¬
 padra. Az tehát, hogy a 80 nap alatt a Föld körülben Verne által leírt (sem kabuki,
 sem sinpa, hanem) akrobatikus produkció kulturális pozíciójának koordinátáit
 egy tradicionális színjátéktípus autentikus, de londoni színrevitele mozdítja el,
 , Megfordítja" az eurocentrikus és kolonizációs szemléletet: egy Japán-központú
 világ jelenik meg, ami egyértelműen utal az ország nagyhatalomként és gyarma¬
 tosítóként való fellépésére. A japán-kínai és a japán-—orosz háborút követően a
 kelet-ázsiai ország ugyanis — mint arról már szó volt — egyértelműen potenciális
 nagyhatalommá vált, s 1909-ben Korea annektálásával gyarmatosító országként
 jelent meg a térségben.
 
Az eurocentrikus szemlélet , kifordításához" hasonlóan legalább ennyire je¬
 lentős változtatás — híven Otodzsiró elképzeléséhez —, hogy a japán verzióból