Oldal 252 [252]
OCR
DOMA PETRA sikert amerikai körútjuk során olyan nagyvárosokban, mint Washington, Chicago, Boston, vagy New York, illetve 1900. június 29. és november 3. között a párizsi világkiállításon, ahol a századforduló európai közönségének először nyílt lehetősége rácsodálkozni az idegen kultúrákat modelláló teátrális aktivitások elemeire, s amely , világszínházi fesztiválként" eddig soha nem látott professzionalizmussal irányította a figyelmet az Idegen meglepetésszerűségére. A Párizsban naponta kétszer is bemutatott, augusztus 29-én pedig az Elysée Palotában is előadott produkciók sikerének titka akkor már egyértelmű volt: azért voltak képesek mintegy tovább szítani , az egzotikum iránti csillapíthatatlan érdeklődést és vágyódást, [mert] mindeközben könnyen fogyaszthatóvá tették azt." Ezért nem csoda, hogy a párizsi látogatás végén a társulat már azért tért vissza Japánba, hogy előkészítse európai turnéját, melyre 1901 és 1902 nyara között került sor. A turné során London, Glasgow, Párizs, Berlin, Bécs, Prága, Zágráb, Budapest, Temesvár, Bukarest, Szentpétervár, Milánó, Madrid és Lisszabon közönsége (így olyan jeles személyiségek is, mint Ferenc József, II. Miklós cár, Puccini, Edward Gordon Craig és Mejerhold) azonosíthatta , japánként" a nyugati ízléshez és elvárásokhoz alkalmazkodott színházi atmoszférát. SZEIGEKI ÉS NYUGATIASODÁS — A VILÁG KÖRÜL ÉS AZ OTHELLO A Kavakami-tarsulat nagyban hozzájárult a modern japán színház kialakulásának elősegítéséhez. Otodzsiró már az Egyesült Államokban, McKinley elnök fogadásán hangsúlyozta, hogy a hazai színházat el kell távolítani a kabuki hatása alól, s mindent meg fog tenni az ilyen irányú reformok érdekében." Nyugati útjaik során tanulmányozta a színházépületeket és a színpadok méretét, a realista díszlet- és kellékhasználatot, valamint a világítást is, melynek felismerte atmoszférateremtő erejét. Bár már turnéjuk előtt is kísérletezett a nyugati stílusú színház és színjátszás megteremtésével - ilyen jellegű volt már a Kavakami-za is —, de a valódi és jelentős reformok 1902-től figyelhetők meg. A hazatérésük utáni években a külföldi tapasztalatok alapján Otodzsiró több pontban fogalmazta meg, miként kellene eltérni az uralkodó színházi formától, „kiegyenesiteni”, „közvetlenne” &s , igazzá" (szei IF) tenni a drámát, színházművészetet. Az egyenes színház/dráma mindenekelőtt távolságot tart a bujaság és a nőiesség túlzott megnyilvánulásától, s a becsületességet és a férfias tevékenységeket helyezi előtérbe." A főbb reformpontok közé tartozott az előadásidő 18 N. Kovacs Timea: A primitiv: a megtalalt és kitalalt idegen, Lettre, LXXI. évf., 2008/4, 71. Kano: Acting Like a Woman in Modern Japan, 75. 50 Uo., 76-77.
