Oldal 251 [251]
KAVAKAMI OTODZSIRÓ: A SZEIGEKI LÉTREHOZÓJA
A két dráma, melyek alapját képezik A gésa és a lovag című előadásnak, számos
változáson mentek át. A főhősnő nevét (Kacuragi) és az ő kegyeiért vetélkedő férfiak
figuráját a Szajaate szolgáltatta, míg a templomba menekülést és az itt megjelenő
halál-jelenetet a Dódzsódzsi. Utóbbi számtalan variációja közül nem mindegyik¬
ben történik meg a kígyóvá való átalakulás. Feltehetően a nyugati közönségnek
, hihetőbb" történetet kívántak bemutatni, s e szociálpszichológiai motiváció okán
adaptálták azt a variációt, melyben a dramatikus alak (a fiatal lány) individuumként
jelenik meg, s különböző táncok bemutatásával jut be a templomba.
A korabeli leírások alapján a színészek japánul beszéltek és hagyományos kabuki
zenével kísérték az előadást. A színészek kevéssé vagy egyáltalán nem tettek kísér¬
letet arra, hogy a közönség képzelőerejét a realista tradíció szerint megmozgassák,
ellenben nagyon őszintén jelenítették meg az érzelmeket. A gésa és a lovag valahol a
látványosság és apantomim között helyezkedett el. Nagyon kevés dialógus hangzott
el, de annál több akrobatikus és táncos jelenetben volt részük a nézőknek."
Annak ellenére, hogy a legtöbben azt hitték valódi, autentikus kabuki-előadást
látnak, valójában tanúi lehettek az egyik első interkulturális színházi előadásnak.
Kavakami Otodzsiró a közönség elvárásainak megfelelően alakította ki előadásait,
az ő darabjai esetében tehát már nem beszélhetünk az autentikus japán kultúra
megjelenéséről. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a színész teste át
van itatva — a megtanult színészi technikák mellett — saját, eredendő kultúrájával,
amit sohasem tud levetkőzni." S ha elfogadjuk, hogy az interkulturális színházat
bizonyos értelemben , olvasztótégelyként kell felfognunk, melyben előadási tech¬
nikák méretnek össze és egyben keverednek is azon technikákkal, melyek útján
befogadják és alakítják is őket," akkor A gésa és a lovag egyértelműen ilyen színház.
Mint látható, a tradicionális japán formanyelv két tényező révén kezdett pár¬
beszédet a Nyugattal. Az eurocentrikus nézői tekintet egyrészről sajátjának érez¬
hette a japán előadás erős vizuális hatásmechanizmusait, másrészről a rövidebb
előadásidő és a feszesebb ritmus elhitette a nézőkkel, hogy a nyugati dramatur¬
giának megfelelő drámai struktúrát látnak." Ez a párbeszéd aratott egyértelmű
és féltékenységében kígyóvá változott. A szerzetes látván, hogy egy kígyó üldözi, a közeli Döjö¬
templomba menekült, ahol egy harang alá bujtatták. A kígyó azonban rátalált, körbefonta a
harangot, s a féltékenysége által gerjesztett tűzzel elemésztette a szerzetest és saját magát is.
Japanese Plays in Boston: Actors and Dramatic Students from Tokio Present Two of Ihem, New
York Times, 1899. december 6.
Patrice Pavis: Introduction: towards a theory of interculturalism in theatre, in U6. (ed.): The
Intercultural Performance Reader, London & New York, Routledge, 1996, 3.
Pavis: Introduction, 2.
A látványos szcenográfiai megoldások a Porte St. Martin színpadi trükkökből összeállított pro¬
dukcióira rendezőként felfigyelő Molnár György képzeletét is izgatták egy ideig. Czékmány
Anna: Eletszinhäz - Molnár György látványosságai, in Imre Zoltán (szerk.): Alternativ szin¬
háztörténetek, Budapest, Balassi Kiadó, 2008.
44
45
46
47
+ 249 +