Oldal 243 [243]
KAVAKAMI OTODZSIRÓ: A SZEIGEKI LÉTREHOZÓJA
Az átfogó törekvések ellenére a kabuki azonban rendkívül kis mértékben volt
képes a megújulásra, s mindenfajta próbálkozás ellenére az 1800-as évek végén
kialakuló siupa sokkal népszerűbbnek bizonyult a tradicionális műfajnál.
Ez az új színházi törekvés eleinte politikai színezetet kapott. A Liberális Párt
(Dzsijútó BFHH3f£) több szempontból ellenezte az új kormány mindenre kiterje¬
dő modernizációs tevékenységeinek módját. A polgári jogok védelméért síkra
szállók azonban a párt 1884-es feloszlatását követően is próbálták terjeszteni
nézeteiket az emberek között. Nagyon rövid időn belül kézenfekvő megoldásnak
tűnt, ha agitáló beszédeiket, dalaikat a színház falain belül, akár kisebb jelene¬
tekbe beépítve adják elő. A liberális mozgalom fiatal vezetői voltak a szósik LEE
(bátor fiatal vagy csatlós"), akik népszerű dalok, szósi-busik It-Effi előadásával
terjesztették lázadó gondolataikat. A színházban való fellépések és kampányolás
ötlete Szudö Szadanoritöl HERE (1867-1907) szärmazott, aki koräbban rend¬
őrként, később újságíróként dolgozott Kiotóban, majd a kialakuló új rendszer
láttán csatlakozott a szósi mozgalomhoz. A halála után ,az új színház atyja"
névvel illetett férfi vezetése alatt jött létre 1888-ban egy szósikból álló csoport, a
Nagy Japän Térsasäg a Szinhäz Reformjäért (Dainippon Geigeki Kjéfükai X HA
szóla), mely a nyugatiasodást támogatta, és e cél terjesztésének érdekében
a színházat használta.
Szudó úgy vélte, hogy a különböző, színpadon előadott politikai beszédek a
gyerekek és idősek számára nehezen érthetők, ráadásul állandóan tartani kellett
a műsorok betiltásától, amennyiben a rendőrség túl transzgresszívnek ítélte az
elhangzottakat." Ezért döntött amellett, hogy a színház irányába tesz lépéseket,
hiszen egy-egy előadáson keresztül érthetőbben tudta bemutatni a problémákat,
melyek foglalkoztatták. Többek között az 1894 és 1895 között zajló japán-kínai
háború is tökéletes témát szolgáltatott, így sorra születtek a háborús tematikájú
előadások, melyekben a japán katonák hazafiasan és derekasan harcoltak, miközben
a közönség legnagyobb csodálatára ágyúk is megjelentek a színpadon." Ezek az új¬
szerű próbálkozások határozták meg a sinpa, vagyis új iskola alapjait. Az elnevezést
először az újságok kezdték használni, s a kialakuló műfajt , új iskolának" hívták a
már klasszikusnak számító kabukival szemben, mely a , régi iskolának" számított
(kjüha IHR).
A legfontosabb változásnak a nők színpadon való (újrajmegjelenése számí¬
tott. 1877-ben ugyanis eltörölték az ezt tiltó törvényt, s a nők visszatérhettek
° Ihara Toshirő: Meiji engekishi, Tokyo, Waseda Daigaku Shuppanbu, 1933, 649.
7 Kokubu Tamocu: A japan szinhdz, ford. Kopecsni Peter, Budapest, Gondolat, 1984, 78.
8 Benito Ortolani: The Japanese Theatre: From Shamanistic Ritual to Contemporary Pluralism,
Princeton, Princeton University Press, 1995, 233.
+ 241 +