Seite 222 [222]
OCR
SÁGI ATTILA A Mie prefektúrában beszélt nyelvjárások Mie prefektúra Kii félsziget keleti részén fekszik, Aicsi, Gifu, Siga, Kiotó, Nara és Vakajama prefektúrák szomszédságában. Nyelvészeti szempontból kissé kilóg a vidék többi prefektúrájától, ugyanis számos nyelvtani elem jelenik meg a prefektúrában beszélt nyelvjárásokban, amelyeket a Kanszai vidékhez nem sorolt Aicsi vagy Gifu prefektúrákban használtak. A prefektúra földrajzi sajátosságainak köszönhetően az itt beszélt nyelvjárás sem egységes, tébb aldialektust kiilonithetiink el.** 1. északi-miei nyelvjards ((E= 277 3) a) közepsö-iszei nyelvjäräs (FF 5), b) igai nyelvjaras (FAAS), 2. déli-miei nyelvjards (Fi = #77 a) simai nyelvjäräs (GEF 5), b) kitamuröi nyelvjäräs ALP EX), c) minamimurdi nyelvjards (FSS). ) zul Az aldialektusok közül az igai nyelvjárás a Kiotó es Oszaka prefektüräkban beszélt nyelvjárásokhoz közelít, míg a kitamuroi nyelvjárásban megjelenik néhány elem, ami a vakajamai nyelvárásokban is megtalálható. Iga és Isze városa Kanszai régió történelmileg fontos részének tekinthetők, ezért az itt beszélt nyelvváltozatok a régi időktől kezdve fontos részét képezték a régió nyelvjárásainak. Az itt beszélt nyelvjárások történetével kapcsolatban elmondható azonban, hogy az Edo-kort megelőző időszak nyelvi állapota — sajnálatosan — forrás hiányában ismeretlen, ? de az Edo-kori nyelvállapotokkal kapcsolatosan már maradtak fenn források. Az Edo-kori nyelvi állapotokkal foglalkozó kutatások is — Igen, így." Umegaki Minoru: Kinki hógen no szógóteki kenkjú, Tokió, Szanszeidó, 1962, 105. Hirajama Terao a Kodzsikire hivatkozva a tombo (szitakötő?) szó vizsgálata alapján próbál bepillantást mutatni a Mie prefektúrában használt nyelvjárások tôrténetébe (Hirajama Terao [szerk.]: Mieken no kotoba, Tokió, Meidzsi soin, 2000). Ennek alapján elmondható, hogy a Kodzsiki című alkotásban a szitakötő" megnevezése akizu volt, ami később alakult át a tombo szóra. A 8. század környékén tehát még a Kinki régió vidékein is akizunak mondták a szitakötőt, ami később alakult át a tombo szóra a régióban is. A modern japán nyelvjárási atlasz ábráját megvizsgálva látható, hogy Japán északi részén, Tóhoku vidékén a mai napig akizunak mondják a szitakötőt, így ez a variáns csak szórványként maradt meg azokon a területeken (Nihon gengo csizu V/231). Hirajama továbbá leírja a kuszurijubi (gyűrűsujj") szó történeti fejlődését is. Korábban ugyanis nanasijubival (sz6 szerint "névtelen ujj") illették a japánok a gyűrűsujjat. A modern japán nyelvben használt kuszurijubi mellett azonban néhány nyugat-japán dialektusban, köztük a Mie prefektúrán beszélt dialektusokban is elterjedt a beniszasijubi szó a gyűrűsujj megnevezésére. + 220 +
