Oldal 222 [222]
SÁGI ATTILA
A Mie prefektúrában beszélt nyelvjárások
Mie prefektúra Kii félsziget keleti részén fekszik, Aicsi, Gifu, Siga, Kiotó, Nara
és Vakajama prefektúrák szomszédságában. Nyelvészeti szempontból kissé ki¬
lóg a vidék többi prefektúrájától, ugyanis számos nyelvtani elem jelenik meg a
prefektúrában beszélt nyelvjárásokban, amelyeket a Kanszai vidékhez nem sorolt
Aicsi vagy Gifu prefektúrákban használtak.
A prefektúra földrajzi sajátosságainak köszönhetően az itt beszélt nyelvjárás
sem egységes, tébb aldialektust kiilonithetiink el.**
1. északi-miei nyelvjards ((E= 277 3)
a) közepsö-iszei nyelvjäräs (FF 5),
b) igai nyelvjaras (FAAS),
2. déli-miei nyelvjards (Fi = #77
a) simai nyelvjäräs (GEF 5),
b) kitamuröi nyelvjäräs ALP EX),
c) minamimurdi nyelvjards (FSS).
)
zul
Az aldialektusok közül az igai nyelvjárás a Kiotó es Oszaka prefektüräkban be¬
szélt nyelvjárásokhoz közelít, míg a kitamuroi nyelvjárásban megjelenik néhány
elem, ami a vakajamai nyelvárásokban is megtalálható.
Iga és Isze városa Kanszai régió történelmileg fontos részének tekinthetők,
ezért az itt beszélt nyelvváltozatok a régi időktől kezdve fontos részét képezték
a régió nyelvjárásainak.
Az itt beszélt nyelvjárások történetével kapcsolatban elmondható azonban,
hogy az Edo-kort megelőző időszak nyelvi állapota — sajnálatosan — forrás hiá¬
nyában ismeretlen, ? de az Edo-kori nyelvállapotokkal kapcsolatosan már ma¬
radtak fenn források. Az Edo-kori nyelvi állapotokkal foglalkozó kutatások is
— Igen, így."
Umegaki Minoru: Kinki hógen no szógóteki kenkjú, Tokió, Szanszeidó, 1962, 105.
Hirajama Terao a Kodzsikire hivatkozva a tombo (szitakötő?) szó vizsgálata alapján próbál bepil¬
lantást mutatni a Mie prefektúrában használt nyelvjárások tôrténetébe (Hirajama Terao [szerk.]:
Mieken no kotoba, Tokió, Meidzsi soin, 2000). Ennek alapján elmondható, hogy a Kodzsiki című
alkotásban a szitakötő" megnevezése akizu volt, ami később alakult át a tombo szóra. A 8. szá¬
zad környékén tehát még a Kinki régió vidékein is akizunak mondták a szitakötőt, ami később
alakult át a tombo szóra a régióban is. A modern japán nyelvjárási atlasz ábráját megvizsgálva
látható, hogy Japán északi részén, Tóhoku vidékén a mai napig akizunak mondják a szitakötőt,
így ez a variáns csak szórványként maradt meg azokon a területeken (Nihon gengo csizu V/231).
Hirajama továbbá leírja a kuszurijubi (gyűrűsujj") szó történeti fejlődését is. Korábban ugyanis
nanasijubival (sz6 szerint "névtelen ujj") illették a japánok a gyűrűsujjat. A modern japán nyelv¬
ben használt kuszurijubi mellett azonban néhány nyugat-japán dialektusban, köztük a Mie
prefektúrán beszélt dialektusokban is elterjedt a beniszasijubi szó a gyűrűsujj megnevezésére.
+ 220 +