Page 214 [214]
OCR
SÁGI ATTILA 4 a+e— {e] 5.atu-— [a] A kiotói nyelvjárás mindig is egyfajta privilégiummal rendelkezett a többi nyelvjáráshoz képest. Ezt mutatja a nyelvjárás japán nyelvű elnevezése is: kjókotoba (HE, , Kiotó nyelve"). A terminológiában tehát nem a nyelvjárást jelentő -ben (F#) sz6 fordul elő, hanem a japán nyelvjárások közül egyedülällökent kotoba, azaz "nyelv! szó. A modern japán nyelv igen nagy változáson ment keresztül az évszázadok során a klasszikus japán nyelvhez képest. Gondolhatunk például az igeragozási rendszer vagy a klasszikus nyelvben még elterjedt sokrétű partikula és segédige-használat leegyszerűsödéséhez. A nyelvek átalakulására jellemző, hogy a változások lassabban mennek végbe vidéken. A vidék nyelvjárásait beszélőkről elmondható, hogy vigyáznak nyelvjárásukra. Japánban fellelhető egyfajta rivalizálás a főváros, Tokió és környéke, illetve a régi főváros, Kiotó és környéke között. A kiotóiak elmondása szerint Tokió korántsem rendelkezik akkora tradícióval, mint a Japán középső részein található nagyvárosok, így a régió lakosai mindent elkövetnek annak érdekében, hogy megőrizzék nyelvjárásuk és így tradíciójuk sajátosságait. De nem csak a mai és a régi főváros között van ilyenfajta rivalizálás. Ehhez hasonló jelenség figyelhető meg a Kinki régió két nagyvárosa: Kiotó és Oszaka között is. Mind a két nagyváros vigyáz nyelvi sajátosságaira, attól függetlenül, hogy így is sok hasonlóság figyelhető meg a két város nyelvhasználata között. A nyelvi változások lassabban mennek végbe a fővárostól távol. Ezért van az, hogy Kiotóban számos olyan kifejezéssel találkozhatunk napjainkban, amelyeket a hivatalos japán nyelvhasználat már klasszikus nyelvi jelenségként értelmez. Ilyen például az inu (f1-da) mozgást jelentő ige használata, mely Kiotóban még hallható, bár egyre inkább kiveszőben van. Ennek az igének sajátossága, hogy a klasszikus nyelvben J1a-soros rendhagyó ragozású ige volt, ? napjainkban azonban Kiotóban ötsoros igeként ragozódik (pl.: az ige parancsoló töve esetén ine helyett inó használt). Másik archaizáló sajátossága a dialektusnak a műveltető igeragozás képzése. A műveltető igeragozás képzésében az igetőhöz (ötsoros igék esetén a tagadótőhöz) kell kapcsolni a -szeru, illetve -szaszeru toldalékot a modern nyelv szabályai szerint. A klasszikus nyelv és a kiotói dialektus esetében azonban a -sz4, illetve 2 A klasszikus nyelvben két igét sorolhatunk ebbe a ragozási csoportba: sin "megha! (napjainkban ötsoros ige) és az inu "jön, "megy. B Horii Reiichi: Kiotófú kotoba dzsiten, Toki6, Öfü, 2005, 41. + 212 +
