Oldal 171 [171]
OCR
A REDUPLIKÁCIÓ SZEMANTIKAI FUNKCIÓINAK VIZSGÁLATA A japán korpuszban nem találtunk a részleges reduplikáció negyedik alcsoportjához, azaz sem komponenseikben, sem ikerített formájukban fogalmi jelentéssel telített onomatopoeiák csoportjába besorolható szavakat. Ez nem azt jelenti, hogy ilyen onomatopoeiák nem fordulnak elő a japán nyelv szókincsében, csak minden bizonnyal nem rögzültek a köznyelvben, illetve a szótár, amelyre támaszkodtunk a munkánk során, nem vette fel a szóanyagába. A triplikáció egyik nyelv onomatopoeiáira sem jellemző, a japánban csak kettő, a magyarban pedig három ilyen onomatopoeiát találtunk. A teljes reduplikáció több szemantikai funkciót is betölt a japán nyelvben, ezek a következők: (1) rendszerességet kifejező ismétlődés; (2) rendszertelenséget kifejező ismétlődés; (3) tartósság (durativitás) cselekvés-, állapotélménye; (4) intenzitáscsökkenés/-növekedés pontszerű cselekvések megsokszorozödäsäval (iterativ intenzitäs-vältozäs); (5) (elöre)haladö cselekvés (procedurális), a magyarban pedig csak a rendszerességet kifejező ismétlődés szerepét tölti be. A részleges reduplikáció szemantikai funkciói a japán nyelvben (1) a nyomatékosítás, (2) az összetett hanghatás akusztikai visszatükrözése, (3) a hangulatfelidéző hatás és (4) a tartós cselekvés jelölése. A magyarban ezek közül a (4) kivételével mindegyik megtalálható, de további szemantikai funkciókat is megállapítottunk, ezek: (1) a megsokszorozódás, (2) a cselekvés intenzitásának növelése, (3) a tréfás hangulat közvetítése és (4) a ritmuskeltés. A triplikáció szemantikai funkciója mindkét nyelv esetében a szabályos, viszonylag gyors időközben történő sokszoros ismétlődés, de ahogyan azt korábban említettük, egyik nyelv korpuszában sem találtunk megfelelő mennyiségű triplikáció útján keletkezett onomatopoetikus kifejezést. BIBLIOGRÁFIA + 169 +
