Seite 165 [165]
A REDUPLIKÁCIÓ SZEMANTIKAI FUNKCIÓINAK VIZSGÁLATA
előforduló megkettőzésnél a komponensek összetartozása sokszor csak alkal¬
mi, például: jó, jó; nem, nem; gyorsan, gyorsan stb. Itt a reduplikáció funkciója
a nyomatékosítás. Vannak olyanok, amelyeknél a komponensek összetartozása
nem alkalmi, az elő- és utótag eggyé forrottak, ezáltal pedig együttesen egy új
jelentést adnak. Ez utóbbiból is csak néhány van: már-már (majdnem), egy-egy
(néhány), ki-ki (mindenki, egyszer-egyszer (olykor"), nono, olykor-olykor (néha).
Továbbá jellemző még az igekötő kettőzése, ami igen produktív és a magyar
nyelv sajátossága. Funkcióját tekintve gyakorítás és ismétlődés jelölésére hasz¬
nálják, például: fel-felsóhajt (felsóhajtgat"), hátra-hátranéz (hátra nézeget"), oda¬
odamond (odamondogat ).?§
A magyar korpuszunkban a reduplikációval keletkezett szavak száma ösz¬
szesen 76 (a teljes korpusz mindössze 996-a), ebből 11 teljes reduplikációval jött
létre, ami az ebbe a szóalkotási módba tartozó szavak 1496-a. A 11 szóból 10 a
hangutánzók és 1 a hangulatfestők csoportját képviseli. Tekintettel arra, hogy
kevés van belőlük, bemutatjuk őket: Hangutánzók: brumm-brumm, gá-gá, hamm¬
hamm, háp-háp, kopp-kopp, kuc-kuc, mek-mek, röf-röf; vau-vau, nyám-nyám; Han¬
gulatfestő: pblömplöm. Bizonyára nem csak ennyi van belőlük, de az etimológiai
szótár mindössze ennyit vett fel a szóanyagába. Korpuszunkban, mint láthatjuk,
egyetlen hangulatfestő szó szerepel, a plömplöm, amely valójában nem magyar
eredetű szó, hanem jövevényszó, a német plemplem, "hibbant, ügyefogyott" je¬
lentésű szóból eredeztethető.?
A fenti szóanyagból láthatjuk, a magyar nyelvben a teljes reduplikáció mint
szóalkotási mód többnyire az állatok hangját reprodukáló szavaknál, valamint
hangeffektusok kifejezésénél használatos. Szemantikailag értelmezhető elem¬
ként pedig rendszerességet kifejező ismétlődést, ismétlődő fázisokból álló hang¬
effektust (iterativitás) fejez ki.
Részleges reduplikáció
Részleges reduplikáció a japán nyelvben
Japán korpuszunkban részleges reduplikáció útján létrejött onomatopoetikus kife¬
jezésből összesen 12-et találtunk (ebből 4 hangutánzó szó és 8 hangulatfestő), ami a
reduplikációs szóképzés 396-át alkotja. Eme adatbólláthatjuk, hogyateljes redupliká¬
cióhoz képest (979) a részleges reduplikáció csak nagyon kis mértékben fordul elő.
28 Keszler: Névmás-névmási jelentés, 485.
2 TESz.
s 163"