Page 161 [161]
A REDUPLIKÁCIÓ SZEMANTIKAI FUNKCIÓINAK VIZSGÁLATA
son
2. utótagjukban önálló alakú és jelentésű szóból eredeztethető reduplikáció/
ikerítés,
3. ikerszéként jelentéses, de komponenseikben nem ônällé alakü reduplikäcié/
ikerités,
4. sem komponenseikben, sem ikerített formájukban fogalmi jelentéssel nem
telitett reduplikält szavak/ikerszavak.?°
Az első és a második csoportnál a (részleges) reduplikáció úgy nyilvánul meg,
hogy az adott nyelv szókészletében már meglévő szóhoz hozzákapcsolódik egy
hangalaki variáns, amelynek nincs jelentése, tehát e kételemű szerkezetben vagy
csak az előtag, vagy csak az utótag rendelkezik önálló jelentéssel. A harmadik
csoportnál a reduplikált szerkezet két eleme egyszerre születik meg, egyik elem¬
nek sincs szókincsbeli előzménye, így a jelentést is a két elem egésze adja meg.
A negyedik csoporthoz sorolható szavak viszont hangokat utánzó, hangulatot
teremtő vagy ritmuskeltő funkciót töltenek be.
A triplikációval a reduplikáció szakirodalmában nem nagyon foglalkoznak,
egy ritkább szóalkotási módról van szó, talán leginkább a hangutánzás vagy
ritmuskeltés céljából keletkezhetnek, ?" és inkább az egyéni szóhasználatban
fordulnak elő. Léteznek azonos hangszínű pl. a magyarban ha-ha-ha, a japán¬
ban ku-ku-ku /<<</ (kuncog’), az angolban win-win-win és härom hangszinü
triplikäciök, pl. a magyarban csipp-csepp-csupp, az angolban a tic-tac-toe stb.
Tanulmányunk következő részében rátérünk a reduplikáció útján keletkezett
japán és magyar onomatopoeiák analízisére és a reduplikáció típusok szerinti
szemantikai funkciók vizsgálatára. Előrebocsátanánk, hogy a részleges redupli¬
káció tárgyalásánál nem a nemzetközi szakirodalomban is közismert hármas fel¬
osztást fogjuk használni, hanem Szikszainé Nagy Irma csoportosítására fogunk
támaszkodni. Döntésünket azzal indokoljuk, hogy az első inkább a fonológiai
sajátosságokat tartja szem előtt, amelyeknek a mi kutatásunk szempontjából
nincs nagy jelentősége.
Teljes reduplikáció
Teljes reduplikáció a japán nyelvben
A japán korpuszunk alapján bátran kijelenthetjük, hogy a teljes reduplikáció a
japán nyelv egyik jellemző sajátossága, és egyben hozzá kell tennünk, hogy e szó¬
alkotási mód szinte kizárólag az onomatopoetikus szavakra korlátozódik. Ugyan
35 Szikszaine Nagy Irma: Az ikerítés helye, szerepe, szabályszerűségei a magyar nyelvben, Magyar
Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 197., 1993.
26 Uo.