Oldal 132 [132]
OCR
MAYER INGRID Ha igaz, hogy ebben a versgyűjteményben szignifikánsan több a kakekotoba, mint más antológiákban, akkor valószínűsíthetjük, hogy a fordításokban is többféle technika alkalmazására találunk példákat. Nehezen vizsgálható azonban, hogy a fordító értelmezésében mi számított kakekotobának. Például a Hjakunin issu verseinek több, mint negyede a Kokinsú ( Régi és új versek gyűjteménye") című császári parancsra összeállított antológiából származik, és a Kokinsú költeményeinek nagyjából 20%-a tartalmaz kakekotobät (legalábbis amit általánosságban annak tekintenek).? Ebből a 28 vakából"" pedig öt? esetében az összes általam áttekintett kommentár megállapít kakekotobahasználatot, ami szintén nagyjából 2096-ot jelent. További hat versnek?" van azonban olyan magyarázata, miszerint kakekotoba található benne. Ez együtt 11 darab, tehát a tágabb értelmezés szerint a szám a Kokinsúénak majdnem kétszerese. Ez a szám azért hozzávetőleges, mert a kommentárok különféleképpen értelmezik a kakekotoba fogalmát, így nem lehet pontos adatokhoz jutni. A vizsgált 26 féle fordítás készítői is más-más forräsokra, kommentärokra tämaszkodva értelmezték a verseket. Általánosságban elmondható, hogy ebben az antológiában klasszikus versekről lévén szó, , átlagos" mennyiségű kakekotoba van, és a fordítók versértelmezése mindig egyéni ugyan, de valószínűsíthető, hogy széles körben használt és elterjedt koemmentárokra támaszkodtak. Amenynyiben egy fordító úgy kezdene munkába, hogy kifejezetten nagy kihívás elé néz a szokatlanul nagy fordítási nehézségek miatt, ezt biztosan jelezné az előszóban vagy máshol a könyvben. Ám ilyeneket nem találunk a fordításkötetekben. Ezért feltételezzük, hogy a Hjakunin issu fordítása rövidsége miatt viszonylag könnyedén elvégezhető feladatnak tűnhet, így vonzó lehet a fordítók számára. A munkához pedig Hjakunin issu-kommentárokat, tankönyveket hívnak segítségül, és nem kezdenek az egyes versek forrásainak kutatásába, illetve a források kommentárjaihoz sem fordulnak. A Hjakunin issu-fordítások legtöbbjénél nem sikerült megállapítani, hogy milyen kiadású eredetiből, milyen tankönyvek és szövegkiadások, kommentárok segítségével dolgoztak, de valószínűsíthető, hogy általában a népszerű, nagy példányszámban megjelent kiadásokat választották. Tzvetana Kristeva rámutat", hogy a külföldi japanológusok ritkán foglalkoznak forráskutatással, mert teoretikusan közelítik meg a témájukat a japánok kutatási eredményei alapján. Ezzel a Kamio Nobuko: Kakekotoba to súhen — Kokinvakasú kakekotoba kó dzsoszecu, in Szeizan gakuhó, 21 Kjóto Szeizan Tankidaigaku, 1970, 9— 47. 34 A költemények száma: 5, 7, 8, 9, 11, 12, 14-19, 21-25, 27-37. 35 8,9, 16, 25, 28. 36 14, 19, 22, 24, 27, 30. Donald Keene — Tzvetana Kristeva: Nihon no haiku va naze szekaibungaku nanoka, Fukuoka, U Booklet Gensobö, 2014. + 130 +
