Seite 124 [124]
MAYER INGRID
homonímia adta előnyt, azt a helyzetet, amikor egy szó, vagy annak akár csak
egy része, több jelentést hordoz. Nemcsak a költészetben, hanem prózában is
találkozunk vele, de a csupán harmincegy szótagos? vaka (japán dal, klasszikus
japán vers, tanka) esetében jelentésgazdagító szerepe miatt kiemelten nagy sze¬
repe van. A klasszikus vakában általában legalább két jelentésréteg van, az egyik
egy természeti, tájleíró kép, a másik pedig egy érzelmi-gondolati sík, amelyek
egymásra csúsznak, rétegződnek, és jelentéstartalmi szempontból kiegészítik
egymást. A kettő közötti kapocs lehet például egy kakekotoba, amely vagy olyan,
mint egy patent (kenjögata kakekotoba AK! Ein], "többcélú" kakekotoba): csak
egy pontban rögzíti a két fátylat egymáshoz, vagy lehet láncszem (renszagata
kakekotoba EsH lin], läncolödö’ kakekotoba): összeköt ket gyöngysort, miköz¬
ben szerves resze mindkettönek, de az egyik gondolatnak a vegszava, a mäsik
pedig vele kezdődik.?
Az olvasó sokszor még a nyelven belüli fordításban," tehát esetünkben a klasz¬
szikus japán versek mai japán fordításaiban is csupán az egyik jelentést érti, míg
a másik magyarázatra szorul. Ezzel szemben az interlingvális fordítás során
mindegyik jelentés külön kezelendő. Noha tulajdonképpen szójáték, gyakorisága
és speciális használata miatt ez egy sajátosan japán költői eszköz, és a kezdetektől
nagy kihívás volt a fordítóknak.
Frederick Victor Dickins, akinek a legelső angol nyelvű, könyvárusi forga¬
lomban megjelent japán irodalmi mű fordítását köszönhetjük, az időskorában
újrafordított Hjakunin issu (általam D fordításként nevezett kiadás?) előszavában
szózsonglőrködésnek nevezi a kakekotobák alkalmazását."
Mivelhogy a régi japán versekben sem rím, sem -— szigorú értelemben véve —
ritmus nincs, ez a szózsonglőrködés volt az állandósult jelzők (makura-kotobák,
A japán vers valójában nem szótag-, hanem moraszámláló, és a vakákat egy sorba írják, azon¬
ban formakövetönek tekinthetö forditäsokban legtöbbször 5+7+5+7+7 szötagszämü, Ötsoros
formájúak, lásd Vihar Judit: Előszó, in Vihar Judit (szerk.): Ezer magyar haiku, Budapest, Napkút
Kiadö, 2010, 5-24.
3 Tokieda Motoki: Kokugogaku genron, Tékj6, Ivanami soten, 1941.
A klasszikus szöveg mai nyelvre való átültetése is fordítás. A Jakobson által felállított kategóriák,
az intralingvalis, az interlingvális és az interszemiotikus fordítás közül az első, a nyelven belüli
fordítás példájának tekinthető. A mai nyelvre való fordításkor gyakran elkerülhető a szűk ér¬
telemben vett reáliák más szavakkal való leírása, tehát lefordítása. Esetleg tükörfordításnak
is tekinthető, illetve fűzhetnek hozzá jegyzetet vagy magyarázatot. Jakobson elméletét lásd:
Roman Jakobson — Kavamoto Sigeo (szerk.): Ippan gengogaku, ford.: Tamura Szuzuko et al.,
Miszuzu sob6, 1973.
° Frederick Victor Dickins: A Translation of the Japanese Anthology known as Hyakunin Isshiu,
or a Hundred Poems by a Hundred Poets, Journal of the Royal Asiatic Society of Great Britain and
Ireland, 1909/4, 357-391. A tovabbiakban Dickins D.
® A találó hasonlatot később mások is átvették, pl. Yone Noguchi: The Spirit of Japanese Poetry,
London, John Murray, 1914, 93.
«12°