Oldal 113 [113]
OCR
KÉPZŐMŰVÉSZET ÉS IRODALOM INTEGRÁLÁSA A JAPÁN OKTATÁSBAN nevelés." A kétezres évek oktatási reformjának egyik , jelszava" az ikiru csikara, vagyis az , életrevalóságra" nevelés. Arimoto Hidefumi, a japan Orszägos Pedagögiai Kutatöközpont anyanyelv- és irodalomoktatasi kutatöreszlegenek vezetöje értelmezésében az ikiru csikara az a képesség, amellyel a nehézségeket saját erőből, de a másokkal folytatott kommunikáció és együttműködés révén oldjuk meg." Arimoto nyomán azt mondhatjuk, hogy az ikiru csikara hangsúlyos megjelenése a reformokban tulajdonképpen nem más, mint a kollektív gondolkodás, kollektív cselekvés hagyományának , átmentése" az individualizmus korába. A közös munka - például egy elbeszélés alapján készített közös fametszet vagy képsorozat — ráébreszti a gyerekeket, hogy az emberek a különféle tárgyakat nem egyedül készítik, hanem együtt munkálkodnak. A közös munka, a közösségben történő alkotás fontosságának erős hangsúlyozása nem zárja ki az önálló véleményalkotást, az irodalmi mű megbeszélésekor, a kompozíció készítése közben mindenkitől elvárják, hogy kiálljon a maga véleménye mellett. Közösségben alkotva egyszerre ébred fel bennük az önálló alkotótevékenység iránti vágy, és fedezik fel a közösségi munka fontosságát. Az együttes munka során a gyerekek közötti kapcsolat megváltozik, egyre nagyobb összhang alakul ki közöttük — a harmónia is a japán mentalitás egyik alapvető eleme -, s az elkészült mű valamennyiük sikerélménye, a közös cél megvalósítása során tudatosodik bennük a csoporthoz tartozás fontossága. Bodóczky István idézi Angela W. Little megállapítását a globalizáció és az iskola kapcsolatáról: , Az új követelmények között szerepelnek a rugalmasság, az elemző képesség, a tanulni tanulásra, a kreatív gondolkodásra valamint csoportmunkára nevelés. Ezek a jövőben fontosabbak lesznek, mint bizonyos specifikus szakmai ismeretek, készségek." Itt kell keresnünk a japán csoportszemlélet jövőbe mutató értékét, és visszatérnünk a kreativitás kérdéséhez. A kreativitásnak különböző megnyilvánulási formáiról beszélhetünk, de valamennyiben közös az ideák újszerű kombinálása. Koestler? szerint minden kreatív tevékenységre jellemző a biszociáció, a korábban egymástól független ideák társítása. A humor és a nevetés elemzése során alakítja ki a biszociáció fogalmát, ezért nem kerül59 A japán iskolák építészeti jellegzetességei is a közösséget hangsúlyozzák. Az osztálytermeket elválasztó falak rendszerint vékonyak, sokszor ablakokkal összenyitottak, s a tantermek folyosó felőli fala tulajdonképpen nagy tolóajtó szintén nagy ablakokkal, a terek ,egymásba nyílnak", nem különülnek el, összetartoznak. Arimoto Hidefumi: Ikiru csikara o hagukumu tame no dokuso kjóiku no arikata (Hogyan szolgálja az olvasás tanítása az életrevalóság fejlesztését?), in Kokuszai dokuso kjóiku sinpodzsiumu , Ikiru csikara" o hagukumu tame no dokuso kjóiku no arikata, Tokió, Kokuricu Kjóiku Kenkjúdzso, 2000, 7-12. Bodöczky Istvän: A rajz, vizuális kultúra tantárgy helyzete és fejlesztési feladatai, Uj Pedagógiai Szemle, 2002/11, OKI. Az idézet forräsa Angela W Little: Globalisation, Qualifications and Livelihoods: towards a research agenda, Assessment in Education, 2000. November. 2 Arthur Koestler.: A teremtés, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1998. 40 41 + 111 +
