Oldal 113 [113]
KÉPZŐMŰVÉSZET ÉS IRODALOM INTEGRÁLÁSA A JAPÁN OKTATÁSBAN
nevelés." A kétezres évek oktatási reformjának egyik , jelszava" az ikiru csikara,
vagyis az , életrevalóságra" nevelés. Arimoto Hidefumi, a japan Orszägos Peda¬
gögiai Kutatöközpont anyanyelv- és irodalomoktatasi kutatöreszlegenek vezetöje
értelmezésében az ikiru csikara az a képesség, amellyel a nehézségeket saját erő¬
ből, de a másokkal folytatott kommunikáció és együttműködés révén oldjuk meg."
Arimoto nyomán azt mondhatjuk, hogy az ikiru csikara hangsúlyos megjelenése
a reformokban tulajdonképpen nem más, mint a kollektív gondolkodás, kollek¬
tív cselekvés hagyományának , átmentése" az individualizmus korába. A közös
munka - például egy elbeszélés alapján készített közös fametszet vagy képsorozat
— ráébreszti a gyerekeket, hogy az emberek a különféle tárgyakat nem egyedül ké¬
szítik, hanem együtt munkálkodnak. A közös munka, a közösségben történő alkotás
fontosságának erős hangsúlyozása nem zárja ki az önálló véleményalkotást, az iro¬
dalmi mű megbeszélésekor, a kompozíció készítése közben mindenkitől elvárják,
hogy kiálljon a maga véleménye mellett. Közösségben alkotva egyszerre ébred fel
bennük az önálló alkotótevékenység iránti vágy, és fedezik fel a közösségi munka
fontosságát. Az együttes munka során a gyerekek közötti kapcsolat megváltozik,
egyre nagyobb összhang alakul ki közöttük — a harmónia is a japán mentalitás
egyik alapvető eleme -, s az elkészült mű valamennyiük sikerélménye, a közös
cél megvalósítása során tudatosodik bennük a csoporthoz tartozás fontossága.
Bodóczky István idézi Angela W. Little megállapítását a globalizáció és az
iskola kapcsolatáról: , Az új követelmények között szerepelnek a rugalmasság, az
elemző képesség, a tanulni tanulásra, a kreatív gondolkodásra valamint csoport¬
munkára nevelés. Ezek a jövőben fontosabbak lesznek, mint bizonyos specifikus
szakmai ismeretek, készségek." Itt kell keresnünk a japán csoportszemlélet jö¬
vőbe mutató értékét, és visszatérnünk a kreativitás kérdéséhez. A kreativitásnak
különböző megnyilvánulási formáiról beszélhetünk, de valamennyiben közös
az ideák újszerű kombinálása. Koestler? szerint minden kreatív tevékenységre
jellemző a biszociáció, a korábban egymástól független ideák társítása. A humor
és a nevetés elemzése során alakítja ki a biszociáció fogalmát, ezért nem kerül¬
59 A japán iskolák építészeti jellegzetességei is a közösséget hangsúlyozzák. Az osztálytermeket
elválasztó falak rendszerint vékonyak, sokszor ablakokkal összenyitottak, s a tantermek folyosó
felőli fala tulajdonképpen nagy tolóajtó szintén nagy ablakokkal, a terek ,egymásba nyílnak",
nem különülnek el, összetartoznak.
Arimoto Hidefumi: Ikiru csikara o hagukumu tame no dokuso kjóiku no arikata (Hogyan szol¬
gálja az olvasás tanítása az életrevalóság fejlesztését?), in Kokuszai dokuso kjóiku sinpodzsiumu
, Ikiru csikara" o hagukumu tame no dokuso kjóiku no arikata, Tokió, Kokuricu Kjóiku Kenkjúdzso,
2000, 7-12.
Bodöczky Istvän: A rajz, vizuális kultúra tantárgy helyzete és fejlesztési feladatai, Uj Pedagógiai
Szemle, 2002/11, OKI. Az idézet forräsa Angela W Little: Globalisation, Qualifications and
Livelihoods: towards a research agenda, Assessment in Education, 2000. November.
2 Arthur Koestler.: A teremtés, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1998.
40
41
+ 111 +