Seite 112 [112]
VARRÓK ILONA
Az Isikava városi elemi iskolában ötödikesek foglalkoztak Egucsi Kan Curu
(Daru) című elbeszélésével. Ez a mese is a csoport, az összefogás erejéről, a szoli¬
daritásról, egymás segítéséről szól, ugyanakkor vizuális képzeteket kelt. A koreai
félsziget északkeleti szélén minden év március közepe táján nagy csapatokban
jelennek meg a légáramlatot kihasználva délről északra vándorló darvak. Ez a kép
ihlette a történetet. A Gankai hegy felett méltóságteljesen szálló darumadarak
közé repül egy sas, s a megzavart, kavargó madárrajból elragad egy madarat.
A darvak a segítségére sietnek, addig támadják a sast, míg ki nem engedi karmai
közül elragadott társukat. A sérült daru azonban nem tud továbbrepülni a da¬
rucsapattal, zuhanni kezd lefelé. A darvak mély krúgató hangon hívják, bíztat¬
ják, megpróbál megint csatlakozni hozzájuk, de nem sikerül, újra zuhanni kezd.
Ekkor a darucsapat élén szálló két legerősebb madár leszáll mellé, kiterjesztett
szárnyukkal felemelik társukat a többiek közé, és a darucsapat ismét ék alakba
rendeződve folytatja útját észak felé.
Ezt a kísérleti programot az Új Rajz Egyesület konferenciáján érték bírála¬
tok. Az elkészült képekből hiányolták a gyermekek egyéniségét, túlságosan a
kompozícióra koncentráltak. Az egyéniség problémája a mai japán oktatási re¬
formoknak is egyik sarkalatos kérdése, de itt most nem ezt emelném ki. A fenti
példákból, melyek a monogatari no e ötvenes évek végétől kezdődően kialakult
gyakorlatát reprezentálják, az irodalmi művek kiválasztásának indokaira, az in¬
dividuális munkát megelőző közös gondolkodásnak, közös munkának a jelentő¬
ségére, illetve a verbális (írásbeli) és vizuális kifejezés összekapcsolására hívnám
fel a figyelmet. Az utóbbi — mint korábban láthattuk az olvasmányélmény-rajz
(dokuso kanszóga) esetében is — különösen fontos eleme a japán művészeti ne¬
velésnek.
A fenti példákhoz hasonlóan a történetkép foglalkozásokon az irodalmi mű¬
vek kiválasztásának szempontjai között szignifikatív szereppel bír, kiemelt eti¬
kai maximaként jelenik meg az összefogás, az együttműködés, a közös munka,
a csoporton belüli szolidaritás. A japán társadalmi struktúrában és az iskolai
nevelésben fontos helyet foglal el a csoport, kevesebb teret engedve az egyéniség
kibontakozásának, de ugyanakkor ennek pozitív oldala is van.
Két irányból közelíthető meg ez a kérdés, a múlt, a hagyományőrzés és a jövő
felől. A hagyományőrzés a japán iskolában, a japán művészeti nevelésben nem
pusztán csak a kézzelfogható hagyományok - mint például a metszetkészítés, az
origami, a haiga (haiku ihletésű kép) kompozíciók stb. — őrzését jelenti, bár ennek
is megvan a maga alapvető szerepe. Evidencia a kollektív szellemi örökség átadá¬
sának fontossága, ez esetben a szűkebb közösség, a csoport személyiségformáló
ereje, a hagyományos értékek, a szívósság, a türelem, a nehézségek elviselésére
s 110"