Oldal 111 [111]
OCR
KÉPZŐMŰVÉSZET ÉS IRODALOM INTEGRÁLÁSA A JAPÁN OKTATÁSBAN Egy tokiói iskola negyedikes tanulói a Kani mukasi (Történt egyszer a rákkal) című mesével foglalkoztak. Ez egy japán népmese, a Szaru kani kasszen (A rákok és a majom csatája) tájszólással ízesített, ritmikus prózában megírt irodalmi adaptációja, szerzője Kinosita Dzsundzsi dráma- és regényíró. Akárcsak az előző mese, kiválóan alkalmas dramatizálásra, bábjátékként történő előadásra, zenés feldolgozásra is, emellett az anyanyelv- és irodalomóra anyagában is szerepelhet, többek között , olvasmányélményről szóló fogalmazás" (dokuso kanszóbun) formájában. A rák talál egy kaki gyümölcsmagot, elülteti, gondosan felneveli a fát, de amikor megérnek rajta a gyümölcsök, nem tud felmászni érte. Ekkor megjelenik a majom és felajánlja, hogy majd ő leszedi a termést. De amikor felmászik, az érett gyümölcsöket megeszi maga, a zöldekkel pedig megdobálja a rákot, aztán elmenekül. A rák megsérül és meghal, de a páncélja alól sok-sok kisrák bújik elő, akik összefognak és megbüntetik a majmot. A mese által közvetített értékek, melyek alapján a tanárok választása erre a mesére esett, a közösségben rejlő erő, az összefogás, a szolidaritás, az optimizmus, a küzdőszellem, a történet humora. Emellett a gyermekek számára könnyen befogadható és saját életük tapasztalataival kiegészíthető tartalom. Az iskolában is tartottak rákot, és sokan voltak már közülük folyami vagy tengeri rákot fogni. Ezeknek az élményeknek a kicserélése után kétszer elolvasták a történetet, röviden megbeszélték, és miután eldöntötték, hogy melyik jelenetet rajzolnák meg a legszívesebben, következtek a vázlatok. A következő héten újraolvasták és behatóbban elemezték a szereplőkről kialakult véleményüket, érzéseiket: a majom , beképzelt, szemtelen, utálatos, csúnya", a rákok , sajnálnivalóak, bátrak stb." A mai gyerekek gyakran szembesülnek a televízióban a háború kepeivel, „megszokottá" válik számukra, , meseként" fogják fel, nem valóságként, s ez a győztest pártoló attitűdöt alakítja ki bennük. A rákok története azonban elgondolkoztatta őket: a rák gondozta a gyümölcsfát, mégis a majom ette meg a termést, ráadásul meg is dobálta a rákot a kemény gyümölcsökkel. Ez haragot váltott ki belőlük a majom iránt, a rákkal pedig együttéreztek, teljesen átélték a rákot ért igazságtalanságot. Ezt a majomnak, illetve a rákoknak címzett levelekben is megfogalmazták (, Kedves rákok! Micsoda nagy kár, pedig a mamátok nevelte [a fát]. Ti is ültessetek kaki magot, mint a mamátok, miután megbüntettétek a majmot." , Kedves rákok! Én negyedikes vagyok, XY-nak hívnak. Azt rajzoltam meg, amikor meghalt a mamátok, és megszülettek a kisrákok. Hány testvéretek van? Én körülbelül negyvenet rajzoltam. Ha megkapjátok a levelemet, válaszoljatok!" stb.) Ezt a nagyfokú érzelmi azonosulást mutatták az elkészült képek, a rákoknak a majommal szemben táplált érzéseit próbálták meg ábrázolni. ®® Mita: Vatasitacsi no kjöiku, 86-87. + 109 +
