Oldal 107 [107]
KÉPZŐMŰVÉSZET ÉS IRODALOM INTEGRÁLÁSA A JAPÁN OKTATÁSBAN
sárkány költötte, s ettől kezdve gyötri a lelkiismeret, ezért elmegy a sárkányhoz,
hogy bocsánatot kérjen tőle. A sárkány nem hibáztatja, azt feleli, hogy a költe¬
mény legalább annyira a költőé is, mint a sajátja.
A történet egyik lehetséges témája a gyónás. A sárkány képzeletbeli lény, de
gyakran úgy jelenik meg az irodalomban, mint az istenek megtestesülése vagy az
istenekhez közel álló lény. A bűn meggyónása a sárkány előtt egyenlő az istenek
előtt tett gyónással. Ugyanakkor a sárkány is bűnbocsánatra vár. Természetfe¬
letti ereje ellenére nem hagyhatja el a barlangot, mert szerencsétlenséget hozott
az emberekre, amikor az erejét próbálta, s a sárkánykirály ezt a büntetést rótta
ki rá. A történet végén megjelenik a gyónás szó, tehát értelmezhetjük úgy, hogy
Mijazava ezt a motívumot szánta a mű fő témájának.
Felfogható úgy is, hogy a központi téma a bocsánatkérés és a türelmes meg¬
bocsájtás fontossága. Mindkettejük lelki szükséglete, hogy bocsánatot kérjenek,
s hogy bocsánatot nyerjenek. A költő lelke felszabadul, amikor a sárkány meg¬
bocsájt neki, s a sárkány is megtapasztalhatja a megbocsájtás örömét.
Egy harmadik lehetséges téma a természet. A természetben minden eggyé
olvad, minden összefügg, ahogy a sárkány fogalmaz: , Az a vers a te versed, és a
felhőinket és szeleinket uraló szellem verse." , Mi magunk is szél vagyunk, felhők
vagyunk, víz vagyunk." (Az egyik hallgató értelmezése.)
Első olvasásra tehát nem határozható meg könnyen a mű témája. Az elemi
iskolában és az alsó középiskolában éppen az a nehéz feladat, hogy a gyerekek
ráleljenek a történet témájára, és aztán ebből leszűrjék a saját képükön ábrázolni
kívánt témát. A kísérlet során az egyetemi hallgatók próbálták meg értelmezni
a történetet és képen megjeleníteni a bennük kialakult képet. A vázlatok készí¬
tése, és eközben a mű többszöri ismételt elolvasása során zajlott le bennük az
a lelki folyamat, melynek eredménye a műből születő, de már önálló életet élő,
saját alkotó fantáziájuk termékeként létrejövő kreatív alkotás, mely ugyanakkor
korrelatív módon a mű mélyebb megértéséhez és átéléséhez is elvezet. Az is célja
volt a kísérletnek, hogy az irodalom és a képzőművészet ilyen jellegű kölcsönha¬
tásának megtapasztalása során próbáljanak rátalálni a történetkép oktatásának
legmegfelelőbb módszerére.
A hetvenes évek elején jelent meg az Új Rajz Egyesület egyik alapítójának Mita
Gendzsírónak a szerkesztésében egy tanulmánykötet, mely a japáni művészeti
nevelés teoretikus és empirikus kérdéseit elemzi." Itt a mese, illetve népmese
képi feldolgozásának célját a következőképpen fogalmazzák meg:
” Mita Gendzsirö (szerk.): Vatasitacsi no kjóiku katei kenkjú. Bidzsucu kjóiku (Tanmenet tanul¬
mányunk. A művészeti nevelés), Nippon Kjósokuin Kumiai, Tokió, Hitocubasi Sobó, 1971.
e 105 ¢