Oldal 106 [106]
OCR
VARRÓK ILONA mélyen átélt irodalmi élmény. A monogatari no e tehát nem szűkíthető le egyetlen tantárgyra, a rajz- és kézimunkaórára, integratív szemlélettel kell megközelíteni." Tabe arra is figyelmeztet, hogy az irodalmi mű elolvasásakor nem a történet egyes részeit kell elemezni, a mű egészének kell hatnia, mert ha nem így van, a képek túlságosan magyarázó jellegűvé válnak. A mű témájának megértése után a képi ábrázoláshoz kötődő esztétikai élmény feldolgozása hosszabb folyamat.” Ezért nem az a helyes út, ha megelégszünk az olvasás során elsőként felbukkanó képek ábrázoltatásával. A gyerekek korábbi percepcióik bevonásával alkossanak újat, eredetit. Legyen határozott elképzelésük róla, hogy mit is akarnak kifejezni, a kép ne a történetet mesélje el, hanem a történetről meséljen.?? Tacsihara Josikazu viszont rámutat, hogy az irodalmi mű témájának értelmezését sem szabad túlzásba vinni, mert a gyermekek figyelme ellankad, mielőtt a képek alkotásába kezdenének." Az irodalmi mű értelmezése és képi ábrázolása közötti összefüggések vizsgálatára folytatott érdekes kísérletről számol be Tacsihara Josikazu.? A Mijagi Tanárképző Egyetem hallgatóival egy olyan művet választottak feldolgozásra, mely többféleképpen is értelmezhető, és nem könnyű azonnal megragadni a lényegét. Mijazava Kendzsi (1896-1933), híres költő és meseíró Tacu to sidzsin (A sárkány és a költő) című művéről van szó. Mijazava meséi nem szokványosak, Tacsihara szerint a tudatosan vagy öntudatlanul a gyermekkorba visszavágyó, a gyermekkorukra emlékező felnőttek sokkal szívesebben olvassák, mint a gyerekek. Sokszor befejezetlenül érnek véget, nem szolgálnak egyértelmű tanulsággal, szavai mégis a szívünk mélyéig hatolnak és nehezen körülhatárolható érzéseket keltenek bennünk." Mijazava egyik legismertebb kötete, a Csúmon no ói rjóriten (Vendéglő sok rendeléssel) bevezetője is ezt támasztja alá: , Talán vannak bennük [a történetekben] olyan részek, melyeket nem lehet megérteni, de ezeket a részeket, én magam sem értem." A sárkány és a költő is az ilyen történetek sorába tartozik. Egy fiatal költő minden nap kiül egy barlang feletti hegyfokra, hogy verseket költsön. Elfáradva a versköltésben elalszik, és félálmában egy verset hall, mellyel egy versenyen nagy elismerést arat, a legnagyobb költőként ünneplik. De tudomást szerez róla, hogy a verset valójában egy hosszú ideje barlangba zárt 2 Tabe Szumiko: Monogatari no e, 1978, 15. 2 Uo., 19. 3 Uo., 23. Tacsihara Josikazu: Szögö kjöka geidzsucu no kokoromi. Monogatarie no daizai o csüsin tosite. (Kísérlet a művészet integrált oktatására. A történetet ábrázoló kép témája alapján), in Szógó kjóka , geidzsucu" no kjóka katei to kjódzsuhó no kenkjú, Taga Suppan, 1996, 277. > Uo. 26 Uo., 278. + 104 +
