Page 67 [67]
OCR
KOKUGAKU -— A JAPÁN KULTURÁLIS IDENTITÁS KORA ÚJKORI MEGFOGALMAZÁSA A japán klasszikusok tanulmányozására Kada Azumamaro (1669-1736) 1728ban iskolát alapított Kiotóban, amelynek a Kokugaku, azaz , nemzeti tudományok" nevet adta.*’ Az ősi japán irodalmat és nyelvet (kokugaku) kezdetben főként szamurájok és papok tanulmányozták, ami a kokugaku hírét és presztízsét is emelte. Kamo no Mabucsi Edóban alapított iskolát, és az ő tanítványai között megjelentek már a gazdag edói polgárság tagjai is, ami később hozzájárult ahhoz, hogy a kokugaku a magas színvonalú és vidéken is jelen lévő oktatásban is kezdett megjelenni. Motoori Norinaga korszakalkotó munkája, a Kodzsikiden — bár teljességében csak 1822-ben adták ki — fejezetei már az 1780-as évektől keringtek az országban," 1790-től pedig megkezdődött kiadásuk is, és ezzel egy , hálózat" kezdett kialakulni a hazai tudományok megismerésére. 1783-ban Motoori Norinagának 87 tanítványa volt, 10 kivételével mind Iszében, 1794-re viszont már 354 tanítványa volt, ezek közül 167-en Iszén kívül. Szuzuja nevű iskolája egyre csak bővült, és halálakor, 1801-ben, majdnem 500 tanítványa volt Japán minden területéről." A késő Edo-kori kokugaku széles rétegek körében volt ismert. A 19. század első felében Motoori Norinaga, Hirata Acutane és a Mito tudós Aizava Szeisiszai" írásai Japán minden részére eljutottak. Aizava Sinron című munkája sokáig nem jelent meg újra, de a szamuráj aktivisták maguk között kézről-kézre adták az 1850-60-as években, és valamennyien olvasták azok közül, akik az 1868as restaurációt végrehajtották." Hirata Acutane sintó hagyományokkal foglalkozó iskolája lett a 19. századra a legszélesebb körben elterjedt és a legnépszerűbb kokugaku irányzat, tanítványai a társadalom minden rétegéből származtak, volt köztük sintó pap, rónin, gazdag és kevésbé gazdag kereskedő és más közember is.? Hirata halálakor (1843) 553 tanítványa volt, 20 évvel később poszthumusz tanítványai (örökösének, Hirata Kanetanének tanítványai) száma 1330 lett, 1868-ban a Hirata frakció követői 2830-an voltak, 1876-ban 4283 személyt §7 Earhart: Japanese Religion, 143. 88 Burns: Before the Nation, 69. # Uo. 90 Aizava Szeisiszai, a Mitogaku egyik vezető tudósa népszerűsítette 1825-ben Sinron (Új ideológia) című értekezésében a kokutai fogalmát és a szonnó kifejezést. Marius B. Jansen: Meiji Ishin: The political Context, in Nagai Michio — Miguel Urrutia (eds.): Meiji Ishin: Restoration and Revolution, Tokyo, United Nations University, 1985, 3—20., 5—6.; Marius B. Jansen: Japan in the Early Nineteenth Century, in Marius B. Jansen (ed.): Ihe Cambridge History of Japan. Vol. V. The Nineteenth Century, Cambridge, Cambridge University Press, 1989, 50-115, 111-115.; Bob Tadashi Wakabayashi: Anti-Foreignism and Western Learning in Early-Modern Japan: The New Theses of 1825, Harvard East Asian Monographs 126, Harvard University Press, 1999; Bary — Ryusaku — Keene: Sources of Japanese Tradition, 90—93.; Maruyama: Studies in Intellectual History, 353-358. "7 John Breen — Mark Teeuwen: A New History of Shinto, New York, Wiley-Blackwell, 2010, 64. » Anne Walthall: Off with Their Heads! The Hirata Disciples and the Ashikaga Shoguns, Monumenta Nipponica, Vol. 50, No. 2 (Summer, 1995), 137-170., 142. .65 +
