Page 65 [65]
OCR
KOKUGAKU -— A JAPÁN KULTURÁLIS IDENTITÁS KORA ÚJKORI MEGFOGALMAZÁSA Az így teljessé tett sintót Hirata már nem egyenrangúnak állította más vallásokkal, hanem egyenesen felsőbbrendűnek, amivel a japánok különlegességét bizonyította (, Japán az istenek földje, uralkodója a Napistennő egyenes ági leszármazottja"). Az emberek az egész világon úgy emlegetik Japánt, mint az Istenek Földjét, és az istenek leszármazottainak neveznek minket. [...] A mi országunk csodálatos, áldott ország, minden kétség felett állóan az Istenek Földje, és mi mindannyian, a legszerényebb emberig, az istenek leszármazottai vagyunk. [...] A japánok teljesen különböznek, és felsőbbrendűek a kínai, indiai, orosz, holland, sziámi, kambodzsai és minden más néphez képest. A mi országunk az Istenek földje, és ez nem hamis dicsőség. Az istenek formáltak meg minden földet a teremtéskor, és ezek az istenek kivétel nélkül Japánban születtek. Japán tehát az istenek szülőföldje, és ezért az Istenek földjének hívjuk. " Hirata tanainak egyszerűen megmagyarázható és megérthető lényege nagyban elősegítette azok széles körű terjedését a köznép körében is. A kokugakudiskurzusban a Tokugava-kor végére némi változás volt látható. Addig főként historikus megközelítéssel vizsgálták az , igazi" japán kultúrát: az eredeti japán kultúrát az idegen kínai kultúra eltérítette valódi jellegétől, így az eredetihez való visszatéréshez az ősi japán kultúrát kellett tanulmányozni. A Tokugavakor végére a különbséget (a kínai kultúrához képest) már nem kellett bizonygatni, az már mondhatni bizonyított volt. Ekkor előkerült a mindennapi élet, az egyszerű emberek, azaz a , nép" kultúrája mint az autentikus japán kultúra megjelenésének témája." A szakirodalom a Meidzsi-kori kokugakunak tulajdonítja a népkultúra felfedezését, a japán etnográfia születését Janagita Kunio személyében, noha látható, hogy ennek is korábbi előzményei voltak, még a 19. század elejének kokugaku mozgalmában, különösen Hirata Acutane tevékenységében. Az egyszerű nép mindennapi életét autentikus és természetes realitásként kezelték, amelyet nem befolyásolt a bármilyen (idegen) kultúra hatása, így az ehhez való , visszatérés" az embereknek a földhöz, a természethez és az istenekhez való természetes és közvetlen viszonyának helyreállítását tette volna lehetővé." (Ez az idea, miszerint a népkultúra az eredeti egyszerű, természetes, romlatlan viszonyrendszert mutatja az ember és természet, az ember és isten egységében, több más kultúrának is jelentős tézise, akár már az európai antikvitäsban, a klasszicizmusban vagy a romantikában vagy a 20. századi nativista mozgalmakban.) Ez az idea elősegítette a népi kultúra elemeinek és magának a 78 Uo., 39. 7 Harootunian: Things Seen and Unseen, 37. 80 Uo., 37. +63 +
