OCR
KOKUGAKU -— A JAPÁN KULTURÁLIS IDENTITÁS KORA ÚJKORI MEGFOGALMAZÁSA kínai kulturális felsőbbrendűség elvetése mellett erőteljesen érvelt az eredeti (idegen hatások nélküli) japán kultúra magas színvonala és a japán lélek kifinomultsäga mellett.’‘ A régi időkben kevés dolog és szó volt. Amikor kevés dolog van és a szív őszinte, nincs szükség bonyolult tanításokra. Minden megfelelően működik tanítások nélkül is, mert az emberek becsületesek. [...] Japánt az ősi időkben az Ég és a föld természeti törvényeivel összhangban kormányozták. Nem volt ebben semmi kilengés kicsinyes racionalizálással, mint Kínában. De amikor azok a tanítások idekerültek külföldről, gyorsan elterjedtek, mert a régiek egyszerűségükben (vagy együgyűségükben) az igazságnak vélték őket." Ez igen nagy baj, vélte Kamo, mert mindezzel az ország irányításában is a konfuciánus elvek szerinti politikára tértek át, ami nemhogy hasznára, sokkal inkább kárára van az országnak. , Azt, hogy a konfuciánus tudósok semmit nem értenek a kormányzáshoz, világosan mutatják azok a zavargások, amelyek gyakorta láthatóak, valahányszor a kormányzáshoz közel kerülnek..." Kamo Mabucsinál az , ősi gondolkodás", az ősi értékek egyik legfontosabb eleme a kókokusugi, azaz a császári uralom alapelve (császárközpontú ország elve) lett. Japán mindig is olyan ország volt, ahol az emberek becsületesek. Amíg néhány tanítást követünk és az Ég és a Föld akaratával egybehangzóan cselekedünk, az ország jól megvan mindenféle külön instrukciók nélkül is. Azonban bekerültek a kínai doktrínák és megrontották az emberek szívét. [...] Országunk az ősi időkben nem ilyen volt. Engedelmeskedett az Ég és a Föld akaratának. A császár volt a nap és a hold, és az alattvalók a csillagok. [...] Mint ahogy a nap, a hold és a csillagok mindig is az Égen voltak, császári napunk és holdunk és alattvalói, a csillagok, változatlanul léteznek ősidők óta, és uralják a világot harmóniában." De az idők során a hatalmat elbitorolták a császártól, érvelt Kamo, ezért kell az Istenek Korához fordulni az ősi tudásért, tanulmányozni kell az ősi költészet szavait és eszméit, hogy feleleveníthessék az ősök régi tudását. Az ősi japán nyelvet Kamo Mabucsi nemcsak egyenértékűnek vélte a korabeli japán nyelvvel, hanem egyenesen annál felsőbbrendűnek, mert azt még nem rontotta meg az idegen, kínai hatás, és természetesebben nyilvánult meg a természet, az emberi érzékelés, az emberek által alkotott fogalmak és a nyelv közötti 36 Bary — Tsunoda — Keene: Sources of Japanese Tradition, 10—15. 57 Kamo no Mabucsi: Kokuiké (1765). Bary — Tsunoda — Keene: Sources of Japanese Tradition, 11. 38 Uo., 15.