Oldal 52 [52]
OCR
FARKAS ILDIKÓ felbukkant a Heike monogatariban (13. század), Kitabatake Csikafusza sintó tudós történeti értekezésében (Dzsinnó sótóki, 14. század eleje) és még Hajasi Razan, Edo-kori konfuciánus tudós szentélyekről írott művében is (Honcsó dzsindzsa kó). A terminus tehát létezett, de ideológiai hangsúlyt és történeti jelentőséget igazából a kokugaku tevékenységének köszönhetően kapott, és a fogalmat is ez tette ismertté. Keicsú úgy vélte, a Manjósú japán verseit nem lehet a konfuciánus fogalmak és elvek alapján magyarázni, mert az akkori japánok szellemi világát sokkal inkább saját hitük és istenségeik határozták meg. Azzal sem értett egyet, hogy a verseknek didaktikusan valamilyen etikai tanítást kellene közvetíteniük — ez a vélekedés a versek érzelmet kifejező jellegének értékeléséhez segítette hozzá a későbbi tudósokat. Az, hogy az ősi japán szövegek nemcsak nyelvileg, hanem ontológiailag is különböznek a kínai szövegektől, radikális szakítás volt a kínai univerzalizmussal. Keicsút tudományos munkássága korának egyik legkiválóbb tudósává tette, ugyanakkor jelentősége a tudományos életen is túlmutatott. Mint buddhista pap kezdte meg konfuciánus alapon kutatásait (a korszak legnagyobb vállalkozása, a konfuciánus tudományossággal készülő Dainihonsi — Japán Nagy Története — munkálataiban vett részt), hasonló metodológiát alkalmazott, mint a konfucianizmust kritizáló kogaku tudósok, és az ősi japán kultúra , újrafelfedezése" terén a 18. századi ideologikus kokugaku előfutára lett. *4 Kada no Azumamaro Keicsú megteremtette a japán klasszikusok tudományos filológiai, nyelvészeti és hermeneutikai kutatásának módszertanát, de iskolát Kada no Azumamaro?" (1669-1736) letesitett a szisztematikus tanulmänyozäshoz, amelynek a kokugaku, azaz „nemzeti tudomänyok” nevet adta.’° Kada sintö hätterrel rendelkezett, de Ogjü Szorai neokonfuciänus tudös is nagy hatással volt rá a klasszikusok tanulmányozásában. Kada is a Manjósú kutatásából indult ki, majd a Nihonsoki krónikát kezdte tanulmányozni. Mivel ő maga sintó papi családból származott (a kiotói Inari sintó szentély világi papja volt), sintó műveltségével ötvözte a klasszikus filológiai tanulmányait, ezzel megalapozva a sintó eszmeiséggel átitatott kokugaku irányzatát. 1728-ban petíciót (Szógakkókei) nyújtott be Tokugava Josimune sógunhoz, hogy iskolát alapíthasson a régi japán irodalom tanulmányozására. (Nyilvánvalóan a konfuciánus magánakadémiák szolgálhattak 4 Uo., 66—67. Wm. Theodore de Bary — Ryusaku Tsunoda — Donald Keene (eds.): Sources of Japanese Tradition, Vol. II., New York, Columbia University Press, 1964, 1-9. Earhart: Japanese religion, 143.
