Oldal 52 [52]
FARKAS ILDIKÓ
felbukkant a Heike monogatariban (13. század), Kitabatake Csikafusza sintó
tudós történeti értekezésében (Dzsinnó sótóki, 14. század eleje) és még Hajasi
Razan, Edo-kori konfuciánus tudós szentélyekről írott művében is (Honcsó
dzsindzsa kó). A terminus tehát létezett, de ideológiai hangsúlyt és történeti
jelentőséget igazából a kokugaku tevékenységének köszönhetően kapott, és a
fogalmat is ez tette ismertté.
Keicsú úgy vélte, a Manjósú japán verseit nem lehet a konfuciánus fogalmak
és elvek alapján magyarázni, mert az akkori japánok szellemi világát sokkal in¬
kább saját hitük és istenségeik határozták meg. Azzal sem értett egyet, hogy a
verseknek didaktikusan valamilyen etikai tanítást kellene közvetíteniük — ez a
vélekedés a versek érzelmet kifejező jellegének értékeléséhez segítette hozzá a
későbbi tudósokat. Az, hogy az ősi japán szövegek nemcsak nyelvileg, hanem
ontológiailag is különböznek a kínai szövegektől, radikális szakítás volt a kínai
univerzalizmussal. Keicsút tudományos munkássága korának egyik legkiválóbb
tudósává tette, ugyanakkor jelentősége a tudományos életen is túlmutatott. Mint
buddhista pap kezdte meg konfuciánus alapon kutatásait (a korszak legnagyobb
vállalkozása, a konfuciánus tudományossággal készülő Dainihonsi — Japán Nagy
Története — munkálataiban vett részt), hasonló metodológiát alkalmazott, mint
a konfucianizmust kritizáló kogaku tudósok, és az ősi japán kultúra , újrafelfe¬
dezése" terén a 18. századi ideologikus kokugaku előfutára lett. *4
Kada no Azumamaro
Keicsú megteremtette a japán klasszikusok tudományos filológiai, nyelvészeti
és hermeneutikai kutatásának módszertanát, de iskolát Kada no Azumamaro?"
(1669-1736) letesitett a szisztematikus tanulmänyozäshoz, amelynek a kokugaku,
azaz „nemzeti tudomänyok” nevet adta.’° Kada sintö hätterrel rendelkezett, de
Ogjü Szorai neokonfuciänus tudös is nagy hatással volt rá a klasszikusok ta¬
nulmányozásában. Kada is a Manjósú kutatásából indult ki, majd a Nihonsoki
krónikát kezdte tanulmányozni. Mivel ő maga sintó papi családból származott
(a kiotói Inari sintó szentély világi papja volt), sintó műveltségével ötvözte a
klasszikus filológiai tanulmányait, ezzel megalapozva a sintó eszmeiséggel átita¬
tott kokugaku irányzatát. 1728-ban petíciót (Szógakkókei) nyújtott be Tokugava
Josimune sógunhoz, hogy iskolát alapíthasson a régi japán irodalom tanul¬
mányozására. (Nyilvánvalóan a konfuciánus magánakadémiák szolgálhattak
4 Uo., 66—67.
Wm. Theodore de Bary — Ryusaku Tsunoda — Donald Keene (eds.): Sources of Japanese Tradition,
Vol. II., New York, Columbia University Press, 1964, 1-9.
Earhart: Japanese religion, 143.