Oldal 40 [40]
LÁZÁR MARIANNA
cen
sejteti az égtájőr istenek hangsúlyos szerepét. A könyvben szereplő hödok nevei¬
nek helyes kiolvasását katakanás furigana segíti, melyre itt látunk először példát
a feldolgozott források között."
Az illusztrált Vakan Szanszai-zue (fNX—FRI2)" enciklopédia 20. fejezete
és a Kokon Jórankó (HETET TH)" 139. fejezete már konkrétan megnevezi a Soku
Nihongit, mint leírásának forrását, ám itt sem találunk utalást az eszközök Edo¬
kori elhelyezési és használati módjára.
A dokumentációk alapján utoljára Kómei császár beiktatásakor használták az
égtájőr zászlókat 1846-ban."
MEIDZSI-KOR
A 19. század közepén Japán megnyitotta kapuit a külvilág előtt, majd az utolsó
Tokugava sógun lemondása után Meidzsi császár került hatalomra. A moderni¬
zálódással együtt járó gyökeres társadalmi és kulturális változások idején az új
kormányzat hozzálátott a sintó intézményesítéséhez (és a császári intézmény¬
rendszer visszaállításához). Az udvari és népi sintó tradíciókat erőszakosan
különválasztották a buddhista (zen) és taoista elemektől. E törvény keretében
eltörölték a kínai eredetű udvari ceremóniák szertartásrendjét és az új törvények
alapján egy megreformált, , idegen" hatásoktól mentes szertartásrendet dolgoz¬
tak ki. A később császári nagykövetté váló Ivakura Tomomi javaslatára, minisz¬
tériumi rendelet keretében megszüntették a hét hódó használatának tizenkét
évszázados hagyományát, a Négy Égtájőr zászló helyett új rituális , zászlókat"
(heihata Wk) keszitettek.’’ Ezeket a szines szövetcsikokkal &s a csäszäri regäliäk
kicsinyített másával feldíszített szakakifákat gyakran használták és használják
jelenleg is sintó rítusok lebonyolítása közben."
u
5 DV AR, XIE Z< 7 RE LEA < VAT IE (RU 272 772)
TIE, Fes ARIE (EW BB). RAMEN (ran oe 7) KS THEE CE Ye 7H)
ANNE CBP NZ RS) R= AU (ee 7 6) WR KAGE (ev bh) FRET.
A kinai Ming-kori Szancai Tuhui (=F =) mintäjära keszült enciklopedia 1712-re késziilt el
Terasima Rjóan szerkesztésében.
A japán történelmet, irodalmat, társadalmat, földrajzot és kultúrát vizsgáló művet Jasiro Hiro¬
kata kokugaku tudos irta és szerkesztette 1821-1841 között.
Jamamoto Takasi: Heian dzsidai no szokuigi to szono gidzsö — Bunan goszokui csödozu-kö, in
Ricumeikan Bungaku, 624, Kiotö, Ricumeikan Egyetem, 2012, 391-406.
John Breen: Girei to kenrjoku: tennö no Meidzsi isin, Tokiö, Heibonsa, 2011.
A szakakifät (Cleyera japonica) szent fänak tartja a sintó hagyomány. A zászlóval díszített fákat
Meidzsi császár beiktatási ceremóniájának idején nem csak a palotakertben használták, hanem
minden jelentős japán szentélynek is ki kellett raknia párban a bejárat két oldalára.
+ 38 +