Page 37 [37]
OCR
A NÉGY ÉGTÁJŐR DÍSZZÁSZLÓK SZEREPÉNEK VIZSGÁLATA A 16. század háborús időszakából több udvari nemesi napló?? és illusztrált cen £ tekercskép" is beszámol a Négy Égtájőr zászlók használatáról, de egyik sem részletezi jobban az ünnepség menetét a Bunan Goszokui Csódó-zu leírásánál. ÚJABB VÁLTOZÁST HOZ AZ EDO-KOR Az országegyesítés megvalósításával és a külföldi kultúra fokozatos kitiltásával 1600-tól megkezdődött a japán történelem legbékésebb és egyben legzárkózottabb időszaka. A japán nemzeti kultúra külső hatástól mentesen tudott fejlődni, így ez az időszak szöges ellentétbe állítható azzal az ókori időszakkal, amikor Japán a kelet-ázsiai kultúrkör részeként a kínai civilizáció meghatározó hatása alatt állt. A Tokugava sógunok gazdaságot, kultúrát, vallást, oktatást, politikát és társadalmat szabályozó rendeleteikkel egy új, neokonfuciánus alapokon nyugvó hierarchikus rendszer megalkotásán és fenntartásán fáradoztak. A korszak értelmiségi rétege a civil állami hivatalnokokká vált szamuráj nemesség volt, ők alkották meg a korszak jelentős filozófiai és tudományos műveit. A Tokugava kormányzat próbált jó kapcsolatot kiépíteni a kiotói császári udvarral: támogatta a császári palota újjáépítését, a császári család vidéki rezidenciáinak felújítását és földadományokkal is segítette az udvart." Bár törvénykezés szerint már a Heian-kor vége óta nyilvánossá tették a szokui ceremóniát, a valóságban szinte egyáltalán nem volt lehetősége egy közrangú embernek részt venni rajta." Ez az állapot a középkori anarchia után csak az Edokor legelején változott, amikor a kiotói és edoi városi polgárság igazán érdeklődni kezdett a császári udvari kultúra iránt, ami annak is köszönhető volt, hogy a társadalmi hierarchia rendszere már a korszak első felében bomlani kezdett." A 17. század végétől kiadott Kj6t6 Macsibure Suszei (IRABHTÄHFERHK), kiotoi ,hirtjsag” 1710-t6l rendszeresen beszámolt a Kiotói Császári Palotában Pl. Niszui-ki (kit): Vasinoo Takajaszu naplöja. Pl. Ocuki Tokimoto: Go-kasivabara csäszär 1521-es beiktatäsi ceremöniäjäröl készült tekercskép (RARE HENTAI). Nem maradt fenn eredetiben, kor4bban a Nomija nemesi család tulajdonában volt. Chie Nakane — Shinzaburo Oishi: Tokugawa Japan. The Social and Economic Antecedents of Modern Japan, Tokyo, University of Tokyo Press, 1992. Morita Tojoko: Kinszei minsü, tennö szokui-siki haiken — Jügaku tosite no szokui girei kenbucu, in Nihon Kenkju, 32, Tokid, Kokuszai Nihon Bunka Kenkju Szentaa, 2006; Mura Kazuaki: Szakuramacsi tennö to csötei unei, in Kinszei no csötei szeido to csöbaku kankei, Tokié, Tokyo University Press, 2013. Farkas Ildikó: Állandóság és változás: a japán történelem vázlata, in Farkas Ildikó (szerk.): 1smerjük meg Japánt, Budapest, ELTE Eötvös, 2009, 21. 40 41 42 43 + 35 +
