Oldal 29 [29]
A NÉGY ÉGTÁJŐR DÍSZZÁSZLÓK SZEREPÉNEK VIZSGÁLATA
Ez ugyanaz az időszak (7. század legvége — 8. század legeleje), amikor a Fudzsivara
főváros területén megépített Takamacuzuka-sír és Kitora-sír égtájőröket áb¬
rázoló freskói, valamint a Jakusidzsi buddhista kolostorban elhelyezett Jakusi
szoborcsoport égtájőr alakokkal díszített talapzata is elkészült." A Négy Ég¬
tájőr kultusza — mely eredetét tekintve animista hiedelmekből alakult ki, és az
5. századtól fokozatos mértékben épült bele a japán udvari kultúrába a taoista
kozmológia által — külföldi eredete ellenére könnyen idomult az ősök szelleme,
a természet és a kamik tiszteletén alapuló laza sintó hitvilághoz.?"
A 701-es újévi ünnepséget említő dokumentáció nem részletezi az esemény
menetét, és a Négy Égtájőr zászlók külalakjáról sem tudunk meg semmilyen in¬
formációt. A forrásból egyértelműnek tűnik viszont, hogy a hét hödöt egy elöre
meghatározott helyre állították fel. Nem hordozta őket a hadsereg egy felvonulás
során, mint ahogy azt kínai előképükkel tették, hanem inkább egy békés kör¬
nyezetben állították fel őket. A zászlók felállítási sorrendjéből feltételezhetjük,
hogy a császár szemszögéből nézve rendezték sorba őket úgy, hogy az égtájőrök
és az égi szimbólumok (Hold, Nap) egy taoista kozmikus egyensúlyállapotot
hozzanak létre. A természetes kozmikus körforgás?! alapján a keleti oldalra (jang)
kerülhetett így a Nap-motívum és két jang princípiumú égtájőr; a nyugati oldalra
(jin) pedig a Hold-motívum és két jin princípiumú égtájőr. Az ókori kínai, koreai
(kogurjói) és japán halomsírok kősírkamrájának freskóin ugyanez a szimbolikus
ábrázolási sorrend figyelhető meg, ugyanezekkel a motívumokkal. A középen
elhelyezett , madár alakú" zászló az isteni eredetű császárt (Japán jelképét) rep¬
rezentálhatta, akit a kozmológiai tanok szerint két oldalról (jin-jang) védtek az
égtájőrök, és aki ezáltal a földi világ fölött békésen uralkodott. Ezzel a zászlókkal
kialakított kozmikus világkép-ábrázolással?? egyfajta erődemonstrációtis be tu¬
dott mutatni a császári udvar a külföldi követek és a japán hivatalnokok (korábbi
nemzetségfők) előtt.?
Donohasi Akio: Higasi Adzsia Bidzsucu kórjú-siron, Tokió, Csúókóron Bidzsucu Suppan, 2013,
333-338.
A disszertáció korábbi fejezetében már tárgyalt módon az Aszuka-korszaktöl ketfele rendeltetes¬
benis jelen volt a mitikus állatcsoport: az eredeti kínai hagyomány alapján egyrészt a , földi világ"
és az , égi világ" négy szegmensének reprezentatív őrzőjeként értelmezték őket a halomsírok és
fővárosok építésekor, másrészt egyedi módon az égtájőrök az isteni eredetű japán császár (és az
egész császári dinasztia) égi és földi hatalmát reprezentáló istenekké lényegültek át.
A harmóniát teremtő körforgásban szereplő öt elemet és az ezekhez társuló asszociációs fogal¬
makat és szubsztanciákat a taoista kozmológiai tanok határozták meg, melyek az 5—6. századtól
egyre mélyebb gyökereket eresztettek a japán udvari kultúrában.
Ugyanez a ,mikrokozmosz" kialakítás figyelhető meg a Tang-kori kínai halomsírok, a kogurjói
(koreai) királyi halomsírok és a japán aszukai halomsírok esetében is.
Sinkava Tokio: Nihon kodai no girei to hjógen; Ooms: Imperial Politics and symbolics in ancient
Japan, 171- 173.
8 27 «