OCR
LÁZÁR MARIANNA és rituális hangszerekkel feldíszített palotakertben magas rangú udvari hivatalnokok és külföldi követek várakoztak meghatározott sorrendben, hogy aztán dobzenés rítus keretében köszöntsék az új uralkodót." A ceremónia harmadik és egyben utolsó lepcsöfoka a Daidzsöszai (NEAR). Az itt elvegzett rítusok? mind az ősi sintó hagyomány részét képezték, amit már a ricurjó állam létrejötte előtt is minden évben egyszer elvégzett az uralkod6 (Niinameszai#t S78). Tenmu csäszár uralkodása alatt született meg az első törvény, amely a korábbi Niinameszai aldozati ritusait megreformalta és beleolvasztotta a szokui cereméniäba, igy jôtt létre a Szenszo Daidzsöszai (HIEN ER) elnevezés.!° A császárt köszöntő ókori csóga ceremóniát a holdújév első napjának reggelén rendezték meg 646-tól 732-ig, kínai mintát követő szigorú szertartásrenddel. A beiktatáshoz hasonlóan itt is a trónterem előtti téren állították fel az égtájőr zászlókat. A nem minden évben lebonyolított ünnepségen a trónörökös herceg (ha volt), a magas rangú hivatalnokok, valamint a belföldről és külföldről érkező (udvari rangot birtokló) követek nyilvánították ki újévi üdvözletüket az uralkodó felé." Ebben a 6-8. századi időszakban a Jamato udvar már jól ismerhette az Öt Elem tanába és a Jin-Jang elméletbe gyökeresen beépült Négy Égtájőr-kultusz alakjait. Különösen Tenmu és Dzsitó uralkodäsa idejen (673-697) volt jelentős hatással a taoista filozófia az ekkor már buddhista elemeket és ősi sintó rítusokat egyaránt vegyítő udvari kultúrára. A kínai klasszikus művek (Pl. Változások Könyve Ak, Szertartdsok Kényve iat, Vucsing Daji HAT KZE, Huaj nan ce HET 7, Csou Szertartdsai Jali, Temetkezések kinyve #24 stb.) mellett a kinai tereprendezési elméletek (sidzsin-szóó VUtHÍHIG) terjedése is hozzájárult a kultusz alakjainak japán nemesi kultúrába való integrációjához." A szigorú szabályrendszerű A buddhista szerzetesek és apácák, valamint az udvarnak dolgozó jin-jang mesterek (onmjódzsik) nem vehettek részt a ceremónián. Különféle megtisztító rituálék, egy jelképes ház felállítása, áldozatbemutatás (rizs és szaké), a császárnak Amateraszu transzcendens lényével való egyesülése stb. 1 Ojamada Josio (ed.): Zkkoku heikinjaku to Csüszei sakai, Toki6, Ivata Soin, 2008. Nem csak kínai követekről beszélhetünk ebben a 6-8. századi időszakban. A Jamato udvar több északi és déli régióba is küldött , területi igényét tolmácsoló" küldöttséget a 7. század elejétől, ezen kívül a koreai Pekcsére és Sillára is hajlamos volt úgy tekinteni, mint vazallus államaira (akikkel aktív kapcsolatot ápol). 677-től leginkább a déli szigetcsoportok és Ecsigo tartomány felé rendeltek el felderítő küldöttségeket, amelyekkel ajándékokat hozó követek tértek vissza az elkövetkező években. (pl. 698, 699.) A z új vazallus területek vezetőinek udvari rangot ajánlott fel a japán uralkodó, ajándékaikat Iszében őrizték meg. Így esély volt rá, hogy az ezekből a régiókból érkező követek (Hajato, Emisi) is részt vehettek az újévi ünnepségeken. Herman Ooms: Imperial Politics and symbolics in ancient Japan, Honolulu, University of Hawaii Press, 2009, 171. 2 Uo., 72., 78-79. + 29°