Page 23 [23]
OCR
A NÉGY ÉGTÁJŐR DÍSZZÁSZLÓK SZEREPÉNEK VIZSGÁLATA Az arisztokrácia szertartásainak és kultuszainak Han-kori egységesítése után Kínában hivatalos udvari ceremonidnak (#I%&) neveznek minden olyan pompázatos udvari ünnepséget, amelyen személyesen részt vesz a császár és az udvar magas rangú (9. rang fölötti) hivatalnokai, amelyet részben vagy egészében az uralkodói palota területén rendeznek meg, és amelyet látványos díszfelvonulás kísér." Az éppen kínai mintára átalakuló 7. századi Japánban alapvetően két típusát különböztetjük meg az udvari ceremóniáknak aszerint, hogy az uralkodó a tróntermében foglal-e helyet, vagy elhagyja a palotát. Az első típusba tartozik az uralkodó beiktatási ceremóniája, az újévi ünnepség, a hivatalnokavatás, az udvari címek adományozási ünnepsége, valamint az új uralkodói korszakok kinyilvánításának ünnepsége. Ekkor az uralkodó nem hagyja el a tróntermet. A második kategóriába soroljuk többek között az évközi ünnepnapokon rendezett zenés-táncos udvari rituálékat, az aratáshoz és vetéshez köthető, császár által végrehajtott sintó rituálékat, továbbá a külföldi követeket fogadó díszünnepséget is. Ezen ceremóniák esetében az uralkodó elhagyja a tróntermet, és/ vagy a palota udvarán vesz részt az ünnepségen, vagy a palotán kívül díszmenetre indul." Míg az első típusba tartozó rituálékat Japán kínai mintára szervezte meg, addig a második típusba sorolt, többnyire sintó eredetű ünnepek már jóval a Ricurjó-rendszer" kialakítása előtt is az uralkodó feladatkörét képezték. Japánban az Aszuka-kor legelejétől ismeretes a kínai mintára átvett udvari ceremóniák megrendezésének hagyománya. Míg az ókori Kínában (a Három Királyság korától) minden jelentős, császári udvarral kapcsolatos ünnepség alkalmával, valamint a császári hadsereg vonulásának alkalmával használták a Négy Égtájőr alakjával díszített rituális zászlókat, addig Japánban mindössze a két legrangosabb (daigi Xff) eseményen alkalmazták ezeket: az új japán császár trónra lépésekor megrendezett beiktatási ünnepség első felében (szokui BIIf37) és a (holdnaptár szerinti) újévi ünnepségen (gandzsicu csóga HN). Az új császár trónra lépésekor három összekapcsolódó ceremóniát tartottak az ókori Japánban. Először az új uralkodó ünnepélyesen átvette a három császári regáliát, majd helyet foglalt a nyitott trónteremben, annak bejárati kapujához közel. Mindeközben a különböző rituális zászlókkal (pl. Négy Égtájőr zászlók) * Kuroszu Tosio: Csöszei to cségi, in Abe Takesi (ed.): Nihon Kodai-si kenkjú dzsiten, Tokió, Tókjódó Suppan, 1995, 118. 5 Uo., 119. § A 7. század második felében és a 8. század első felében kiadott joggyűjtemények (ricurjó) fokozatosan határozták meg az új, kínai mintára átalakított, központosított állam szerkezetét és működési szabályait. Sinkava Tokio: Nihon kodai no girei to hjógen — Adzsia no naka no szeidzsi bunka, Tokió, Josikava Kóbunkan, 1999, 136. + 21°
