Page 23 [23]
A NÉGY ÉGTÁJŐR DÍSZZÁSZLÓK SZEREPÉNEK VIZSGÁLATA
Az arisztokrácia szertartásainak és kultuszainak Han-kori egységesítése után
Kínában hivatalos udvari ceremonidnak (#I%&) neveznek minden olyan pompá¬
zatos udvari ünnepséget, amelyen személyesen részt vesz a császár és az udvar
magas rangú (9. rang fölötti) hivatalnokai, amelyet részben vagy egészében az
uralkodói palota területén rendeznek meg, és amelyet látványos díszfelvonulás
kísér."
Az éppen kínai mintára átalakuló 7. századi Japánban alapvetően két típu¬
sát különböztetjük meg az udvari ceremóniáknak aszerint, hogy az uralkodó
a tróntermében foglal-e helyet, vagy elhagyja a palotát. Az első típusba tarto¬
zik az uralkodó beiktatási ceremóniája, az újévi ünnepség, a hivatalnokavatás,
az udvari címek adományozási ünnepsége, valamint az új uralkodói korszakok
kinyilvánításának ünnepsége. Ekkor az uralkodó nem hagyja el a tróntermet.
A második kategóriába soroljuk többek között az évközi ünnepnapokon rende¬
zett zenés-táncos udvari rituálékat, az aratáshoz és vetéshez köthető, császár
által végrehajtott sintó rituálékat, továbbá a külföldi követeket fogadó díszün¬
nepséget is. Ezen ceremóniák esetében az uralkodó elhagyja a tróntermet, és/
vagy a palota udvarán vesz részt az ünnepségen, vagy a palotán kívül díszmenet¬
re indul." Míg az első típusba tartozó rituálékat Japán kínai mintára szervezte
meg, addig a második típusba sorolt, többnyire sintó eredetű ünnepek már jóval
a Ricurjó-rendszer" kialakítása előtt is az uralkodó feladatkörét képezték.
Japánban az Aszuka-kor legelejétől ismeretes a kínai mintára átvett udvari
ceremóniák megrendezésének hagyománya. Míg az ókori Kínában (a Három
Királyság korától) minden jelentős, császári udvarral kapcsolatos ünnepség al¬
kalmával, valamint a császári hadsereg vonulásának alkalmával használták a
Négy Égtájőr alakjával díszített rituális zászlókat, addig Japánban mindössze a
két legrangosabb (daigi Xff) eseményen alkalmazták ezeket: az új japán császár
trónra lépésekor megrendezett beiktatási ünnepség első felében (szokui BIIf37) és
a (holdnaptár szerinti) újévi ünnepségen (gandzsicu csóga HN).
Az új császár trónra lépésekor három összekapcsolódó ceremóniát tartottak
az ókori Japánban. Először az új uralkodó ünnepélyesen átvette a három császári
regáliát, majd helyet foglalt a nyitott trónteremben, annak bejárati kapujához
közel. Mindeközben a különböző rituális zászlókkal (pl. Négy Égtájőr zászlók)
* Kuroszu Tosio: Csöszei to cségi, in Abe Takesi (ed.): Nihon Kodai-si kenkjú dzsiten, Tokió,
Tókjódó Suppan, 1995, 118.
5 Uo., 119.
§ A 7. század második felében és a 8. század első felében kiadott joggyűjtemények (ricurjó) fo¬
kozatosan határozták meg az új, kínai mintára átalakított, központosított állam szerkezetét és
működési szabályait.
Sinkava Tokio: Nihon kodai no girei to hjógen — Adzsia no naka no szeidzsi bunka, Tokió, Josikava
Kóbunkan, 1999, 136.
+ 21°