Oldal 159 [159]
OCR
Csenkeszfai Poóts András magyar fordítása menjen ki vidéki birtokára, és a frank lovag gondolatban egyértelműsíti a csere lényegét: , Tu meum eguum ascendes, Menelae, ego tuam uxorem eguitabo."" A novella szövegében egyébként azért is logikus feltételeznünk, hogy az asszony válik a lóhoz hasonlatossá, mert Piccolomini ezzel egyik kedvenc Boccaccio-novelláját, Zima történetét is felidézi (Decameron III, 5). Abban a novellában Zima egy poroszkát ajándékoz Francesco Vergellesinek, és ennek fejében engedélyt kap rá, hogy beszéljen annak feleségéhez, aki azonban nem válaszolhat. Zima mindkettejük szerepét eljátszva a párbeszédben végül is az ajándék lóért cserébe megkapja az asszonyt. Alább párhuzamosan közlöm Piccolomini latin szövegét és Poóts magyar fordításának versszakait a 16 — és Lucretia — leírásával: Erat Euryalo spadix equus arduae cervicis argutique capitis, quem et brevis alvus et obesa terga spectabilem reddebant, animoso pectore, thoris luxuriantibus, qui sonante tuba stare loco nesciebat. Nutabat auribus et collectum fremens volvebat sub naribus ignem. Densa iuba et dextro iactata recumbebat in armo et cavans tellurem solido cornu graviter sonabat ungula. Similis illi fiebat Euryalo viso Lucretia.**° Volt Eurialusnak egy herélt-kantzaja: kantza volt a neve, De nem volt hibája, Mert amint zabláján finnyáskodott szája, Vagy Paripát, vagy mént mutatott formája. Kurta fejét, nyakát, megszegte gögösen, Nyakáról serénye lecsüggött fürtösen, Szép karcsú dereka termett különösen, Megtölt teli szügyi kiállott öblösen. Mikor a trombita körülte harsogott, Apró füleivel konyított, s villogott, Egy helybe toporgott, vágott, futt, s hortyogott, vérbe forgott szeme, s kényesen hinnyogott. Füstel tekeredett orrából a pára; Ugróra fitongott szikkadt lábaszára, Ezüst patkós körme, nőt fél Hóld formára: S döngette a földet, Pégazus módjára. Mikor Lukrétzia ezt körül nézgélte, Kivált, hogy kedvesét felette szemlélte, Nem tudta, mellyik jobb? hólta e vagy élte? Sőt, magát, halálra, már csak el is vélte!" A fentiekben tehát összesen tizenegy olyan helyet mutattam be, amelyek világosan jelzik, hogy Csenkeszfai Poóts András Sénai Lukrétziája a Historia szöveghagyományának Baccarus-csoportjához köthető, és a feltárt olvasatok azt valószínűsítik, hogy a fordítás Piccolomini Opera omniájának valamely kiadására támaszkodott. A 18. századi magyar szerző művében még egy olyan érdekes fordítási hibára hívnám a fel a figyelmet, amelyre már a szintén a Baccarus-csoporthoz tartozó 15. századi német fordításban is rá tudtam mutatni, "?? és amely a két, időben és térben egymástól távol 379 MÁTÉ 2018a, 292. , Te az én lovamra hágsz fel, én feleségeden lovagolok, Menelaus!" 380 MATE 2018a, 249. Lasd a Vergilius-idézet hivatalos mtiforditasat Lakatos Istvantél fentebb. 381 CsENKESZFAI Poérts 1791, 29-30. 382 MATE 2018a, 76-77. 157
