Oldal 144 [144]
Francesco Barlattani kéziratos olasz fordítása 1666-ból
A fenti kéziratok és kiadások elkülönülnek a többi, Rómához kötődő nyomtatvány¬
tól (H 225 - kb. 1472, C 64 - kb. 1474, C 65 — kb. 1472, R 3 - kb. 1477, R 4 — kb.
1473, BMC IV 44 — 1473) és a H 225 kiadással szoros rokonságban álló ms N (15.
század), ma Nápolyban őrzött kézirattól, akárcsak a csoportba tartozó többi kéziratos
szövegtanütöl (mss Gi, Ma, Mh, Mk, CV4, Tr3, CV2, M, Me). Az ösnyomtatvänyok
bizonytalan datálása ellenére is világos, hogy a fenti hat kiadás egy nagyjából hat évet
felölelő időintervallumban került ki a nyomdából kb. 1472 és 1477 között, az alap¬
jukul szolgáló latin szövegváltozat , keringett" Rómában ezekben az években. Adam
Rot, Johan Gensberg, Iheobald Schencbecher és Bartholomeus Guldinbeck tehát
egy másik latin szövegváltozatra alapozták kiadásaikat, mint a következő évtizedben
működő Stephan Plannck, akinek elöször 1485-böl ismert Historia-kiadäsa. A ms Gi
Franciaorszägban keszült, Robert Schindler szerint Charles de France gyüjtemenye¬
nek része volt, és 1463 körülre datálható. A 15. századi madridi ms Ma legközelebbi
rokonai Ines Ravasini megállapítása szerint a C 64, C 65, R 3 és BMC IV 44 nyom¬
tatványok. A ma Münchenben őrzött mss Mh és Mk 15. századi kéziratok, de az
összeíró kezekről nincs közelebbi adatunk. A ms CV4 az ms RCa-val egy alcsoportba
tartozik a domus-csoporton beliil,**' és összeírójáról feltetelezi a Kristeller-katalögus,
hogy nem olasz kéz írása. A mss Ir3 és CV2 kódexeket északi, illetve németországi
kezek munkájának tartja a szakirodalom. A ms M-ben található szövegtanú kezéről
nincs adat, datálása post 1460, és a nürnbergi nyomdász, Hartmann Schedel tulajdo¬
naban allt, egy masik Historia-kédexszel egyiitt (ms Me). Az utóbbi négy kódexnek
a földrajzi eredete is azt mutatja tehát, hogy a domus olvasat az Alpokon túl is fel¬
bukkan, nem csak Rómában, és a ms Gi datálása alapján egy évtizeddel korábban is,
mint Itáliában. Mindez arra látszik mutatni, hogy a domus-csoporton belül lehetett
több kialakulási réteg. A szövegtanúk egy része az Alpokon túl keletkezett, Itáliában
pedig talán időben egymással párhuzamosan legalább két kisebb réteg jött létre: az
egyikbe a mss FiC és társai tartoznak, a másikba pedig a H 225 kiadással kezdődő
nyomtatványok csoportja.
Ami ebből a fejtegetésből Francesco Barlattani fordítására nézve különösen lényeges,
az az, hogy bár ez az olasz fordító 1666-ban készítette munkáját, mégis 15. századi,
1467 és 1492 közé datálható kéziratok és kiadások között találjuk meg legközelebbi
rokonait, amelyek tágabb értelemben a domus-csoport tagjai: mss FiC, R, Mf, RCo,
Rca, Ir1, Gs, H 234, H 237. Az ideális, Barlattani forrásával egyenértékű latin sz6¬
vegtanúnak azonban az alábbi kritériumoknak kellene megfelelnie:
329 SCHINDLER 2016, 173.
30 Piccorominı 2004, 197-201.
381 MATE 2018a, 37.
142