OCR
Francesco Barlattani kéziratos olasz fordítása 1666-ból lenni, 5 míg éppen Nisus neve hajlamos a szövegromlásra, és ennek következtében gyakran el is tünik mind a Historia latin szövegtanúiból, mind a különböző fordításokból. Achates nevének ez a szisztematikus hiánya az olasz fordításban tehát azt valószínűsíti, hogy az már Barlattani forrásában sem szerepelt, s ebben az értelemben az olasz feltételezett forrása inkonzisztens a latin szöveghagyomány eddig feltárt részével. Ami a lűd király, Candaules nevét illeti, a fenti idézetben láthattuk, hogy azt Barlattani fordításában az eredeti Candaules olvasathoz hasonló, elég jó alakban találjuk meg: Candalo re di Libia. Ha a domus-csoport korábban elemzett tagjait vizsgáljuk, egyikük sem felel meg maradéktalanul ennek az olvasatnak. Hat megközelítőleg hasonló, illetve hét teljesen kizárható névalakot találunk a latin szövegtanúkban. Az első hat változatban legalább az ország neve Libia alakban áll, míg a második hétben a Lidia és lilia alakok váltakoznak, illetve a király neve sem megfelelő (tandali, ms Gi): 1. Candaulis regis Libie formosa uxor H234[Libyae], H 237 [Libyae], Bazel 1545, Bazel 1554 [Lybiae] 2. Candualis regis Libie formosa uxor ms N. H 225 3. Candali regis libie formosa uxor mss Mf, Me fuit 4. Candale Regis libie formosior uxor ms FiC, RCo, RCa fuit 5. Candele Regis libie mss R, Tri 6. Candoli regis libie formosa fuit mss Mk, Mj, Mu uxor quam ista est Ellenben: 1. Candele regis lilie formosior uxor mss Ma, CV4. C64, C 65, R3, R4, fuit BMC IV. 44 2. Candali regis lilie msM 3. Candali regis lidie formosa uxor fuit quam ista est ms Ms, Tr3 3133 Bär ez alöl kivételt képezhetnek - ha voltak ilyenek -, az Anthitus la Favre fordításával kapcsolatban álló, az 1515-ös töredékes angol fordítás kapcsán fentebb említett kéziratok. Ilyen latin kéziratokról azonban jelenleg nincs tudomásom. 132