Oldal 124 [124]
OCR
Az angol fordítások áttekintése Az angol fordítót forrása miatt szerencsésnek neveztem, mivel fel tudok hozni olyan fordítót is, a német Niklas von Wylét, akinek a forrása nem volt ilyen jó állapotú, s ezért a fordításába is kénytelen volt egy nem létező, Perus nevű várost illeszteni." A kérdéses város a mai Svájc Graubünden tartományában található Brusio nevű település, amelynek latin neve Brusium,-ii (n) vagy Perusium,-ii (n) alakban ismert. Az a tény, hogy az angol forditd csupan visszaalakitotta alanyesetbe a latin varosnevet, arra utal, hogy a biztonságos megoldásra törekedett, de nem valószínű, hogy tudta, milyen várost takar pontosan az elnevezés. Az eddigi felhozott specifikus olvasatok tehát egyrészt azt voltak hivatottak bizonyítani, hogy a 18. század eleji névtelen angol fordító forrása a Baccarus-csoport tagja volt, s közelebbről a 16-17. század fordulóján (Frankfurt 1597) először kiadott szövegváltozat valamely képviselőjére épült. Másrészt ezek az olvasatok azt is bizonyítani látszanak, hogy a fordító ritkán volt okosabb forrásszövegénél, nehéz filológiai helyzetekben, mint például a Libdus vagy a Perusium szöveghelyeknél tisztán grammatikai tudásában bízva oldotta meg a fordítást. A hátralévő három szöveghely azonban arra a helyzetre lesz példa, amikor a fordító bízik a saját tárgyi tudásában, és látszólag felülbírálja a forrásában olvasottakat. Ezek közül a Baccarus-csoportra jellemző olvasatokkal ellentétes variánsok közül az elsőt már Charles Aleyn munkája kapcsán is említettem, és az angol fordítás abban az esetben is inkonzisztensnek tűnt a forrásával. A Pacorus-epizódban olvasható narrátori megjegyzésről van szó, amelyben a narrátor a magyar lovag kitartását azokhoz a sorstól sújtottakhoz hasonlítja, akik még a legnagyobb kínok között is szerencsésnek érzik magukat. A névtelen angol fordítás így tolmácsolja Piccolomini szavait: I may perhaps allow this Advantage to those Wisemen, whose only Joy is Virtue, who in Poverty, in Sickness, may shut up in the Brazen Bull of Phalaris, belive themselves possest of Happiness, tho" I confess I never met with any such Person, nor do I believe there ever was such a Fellow living." Az agrigentumi zsarnok, Phalaris kínzóeszközéről, a fémből készült bikáról már korábban volt szó. Ott azt is bemutattam, hogy a Baccarus-csoportban szabályosan mindig ló, nem pedig bika szerepel ezen a helyen: 287 MATE 2018a, 77. 288 The History of the Amours..., 42. „Talän megengedem ezt az elönyt azoknak a bölcs emebreknek, akiknek egyetlen öröme az erény, akik szegénységben, betegségben, vagy akár a Palaris bronz bikájába zárva azt hiszik magukról, hogy boldogok, de bevallom, hogy én még soha nem találkoztam ilyen emberrel, és nem is hiszem, hogy valaha élt ilyen." 122
