Seite 124 [124]
Az angol fordítások áttekintése
Az angol fordítót forrása miatt szerencsésnek neveztem, mivel fel tudok hozni olyan
fordítót is, a német Niklas von Wylét, akinek a forrása nem volt ilyen jó állapotú, s
ezért a fordításába is kénytelen volt egy nem létező, Perus nevű várost illeszteni." A
kérdéses város a mai Svájc Graubünden tartományában található Brusio nevű telepü¬
lés, amelynek latin neve Brusium,-ii (n) vagy Perusium,-ii (n) alakban ismert. Az a
tény, hogy az angol forditd csupan visszaalakitotta alanyesetbe a latin varosnevet, arra
utal, hogy a biztonságos megoldásra törekedett, de nem valószínű, hogy tudta, milyen
várost takar pontosan az elnevezés.
Az eddigi felhozott specifikus olvasatok tehát egyrészt azt voltak hivatottak bizo¬
nyítani, hogy a 18. század eleji névtelen angol fordító forrása a Baccarus-csoport tagja
volt, s közelebbről a 16-17. század fordulóján (Frankfurt 1597) először kiadott szö¬
vegváltozat valamely képviselőjére épült. Másrészt ezek az olvasatok azt is bizonyítani
látszanak, hogy a fordító ritkán volt okosabb forrásszövegénél, nehéz filológiai hely¬
zetekben, mint például a Libdus vagy a Perusium szöveghelyeknél tisztán grammati¬
kai tudásában bízva oldotta meg a fordítást.
A hátralévő három szöveghely azonban arra a helyzetre lesz példa, amikor a for¬
dító bízik a saját tárgyi tudásában, és látszólag felülbírálja a forrásában olvasottakat.
Ezek közül a Baccarus-csoportra jellemző olvasatokkal ellentétes variánsok közül az
elsőt már Charles Aleyn munkája kapcsán is említettem, és az angol fordítás abban az
esetben is inkonzisztensnek tűnt a forrásával. A Pacorus-epizódban olvasható narrá¬
tori megjegyzésről van szó, amelyben a narrátor a magyar lovag kitartását azokhoz a
sorstól sújtottakhoz hasonlítja, akik még a legnagyobb kínok között is szerencsésnek
érzik magukat. A névtelen angol fordítás így tolmácsolja Piccolomini szavait:
I may perhaps allow this Advantage to those Wisemen, whose only Joy
is Virtue, who in Poverty, in Sickness, may shut up in the Brazen Bull
of Phalaris, belive themselves possest of Happiness, tho" I confess I
never met with any such Person, nor do I believe there ever was such a
Fellow living."
Az agrigentumi zsarnok, Phalaris kínzóeszközéről, a fémből készült bikáról már
korábban volt szó. Ott azt is bemutattam, hogy a Baccarus-csoportban szabályosan
mindig ló, nem pedig bika szerepel ezen a helyen:
287 MATE 2018a, 77.
288 The History of the Amours..., 42. „Talän megengedem ezt az elönyt azoknak a bölcs emebreknek, akiknek egyetlen
öröme az erény, akik szegénységben, betegségben, vagy akár a Palaris bronz bikájába zárva azt hiszik magukról,
hogy boldogok, de bevallom, hogy én még soha nem találkoztam ilyen emberrel, és nem is hiszem, hogy vala¬
ha élt ilyen."
122