Seite 100 [100]
Az angol fordítások áttekintése
szerintem arra enged következtetni, hogy a fordító a latin accusativus eset ragját vál¬
toztatás nélkül ültette át saját szövegébe, és egyértelműen nem a francia szövegekben
látható nominativusi alakot követte. Az 1515-ös töredék rövid terjedelme miatt nincs
mód megvizsgálni, hogy más, a latinban accusativusban álló nevek is tárgyraggal
kerültek-e át az angol szövegbe, s ez esetlegesen mutathat-e arra, hogy a forrásnyelve
ennek az angol szövegnek nem a latin, hanem épp a (közép)holland lett volna, ahogy
azt egyes holland kutatók feltételezték.
A fentiek alapján kijelenthető, hogy az 1515-ben Jan van Doesborch nyomdájá¬
ban készült angol fordítás jelenleg ismert töredékes állapotában is Franciaország¬
hoz köthető latin kéziratos és francia nyelvű nyomtatott Hisforia-szövegtanúkkal
mutat kapcsolatot. Mind a kéziratos latin hagyomány francia területeken össze¬
írt szövegtanúi (különösen: Párizs BNF Lat. 6716, Los Angeles JPG Museum ms
68, Bern Bürgerbibliothek ms 531, valamint Brüsszel BRAler mss 2434-2452 és
10856-10857?5), mind a francia nyomdatermékek feltárásával pontosítani lehetne az
itt felvetett lehetőségeket.
Charles Aleyn angol fordítása (1699)
Charles Aleyn (vagy Allen) cambridge-i tanulmányok után iskolamesterként dolgo¬
zott, akinek összesen három munkája ismert. Bár a 16. század végén híres és meg¬
becsült költőként tartották számon, mára az angol irodalom elfeledett alakjai közé
tartozik. Két verses história után adta ki The Historie of Eurialus and Lucretia cimt
művét 1639-ben Londonban a kor vezető nyomdászai között számontartott Iho¬
mas Cotes &s William Cooke mühelyeben.?"
Aleyn fordításának forrása a Baccarus-csoport tagjai között keresendő. Összesen
nyolc sajátos olvasat mutat arra, hogy a fordítás az Alpokon túli kiadások valamelyi¬
kén alapult, és három olyan szöveghely van, amely a forrás pontosabb meghatározását
némileg nehezíti. Először a nyolc egyértelmű olvasatot mutatom be, majd azzal a
három szöveghellyel foglalkozom, amelyek egy esetleges kéziratos forrás lehetőségét
tárják az olvasó elé.
Az angol szöveg forrásának meghatározásához egyértelmű útmutatást ad a
Lucretiát hiába ostromló magyar vitéz neve, amely Aleyn szövegében Baccarus:
212 FRANSSEN 2019, 12, 27. j.
25 Utóbbi két kódexről a Kristeller-katalógus nem mondja meg, hogy a másoló kezek alapján hol lehetett a kelet¬
kezési helyük.
4 Gerrard Winstanley, The lives of the most famous English poets (1687) idézi: Larxum 2011. Letöltés:
2019. — május 4. <https:/www.oxforddnb.com/view/10.1093/ref:odnb/9780198614128.001.0001/odnb¬
9780198614128-e-339>
215 Lásd a William Cooke” és ,, Thomas Cotes” (valamint ,, Andrew Crooke”) cimszavakat: PLomER 1907.
98