Page 97 [97]
Az angol fordítások áttekintése
Szempontunkbdl az a fontos, hogy az 1496-97 köré datált lyoni és az 1508-ra tehető
párizsi kiadásokban Menelaus kollégájának a neve Bretus. Ezek a szövegállapotok
tehát szintén tükrözik az eredeti Bertus alakban valamikor bekövetkező b-r-e be¬
tűcserét, illetve a b-r-[maganhangz6] betticserét, mint azt a két fentebb idézett kéz¬
iratos szôvegtanüban (mss Gi és Ps3) is lâttuk. Az 1537-es lyoni kiadásban pedig az
emendátor az értelmetlen Bretus alakból e-u cserével az értelmes Brutus alakot iktatja
a szövegbe. A fenti példák tehát azt mutatják, hogy a francia nyelvterületen a Bertus—
Britus-Bretus-Brutus olvasatsor alakult ki. Nem zárható ki, hogy az 1515-ös angol
töredék fordítója hasonló latin vagy akár francia szövegtanúból indult ki, esetleg saját
maga is el tudta végezni a Bretus — Brutus emendációt. Nem hiszem azonban, hogy
ha a b-r-e vagy b-r-i betűsortól különböző alakot látott volna, akkor abból képes lett
volna a Brutus alakot kihozni, vagyis nem valószínű, hogy az eredeti szerzői szándé¬
kot tükröző Bertus alakból jutott volna egyetlen lépésben a Brutus emendációig. Ha a
későbbiekben módom nyílik Anthitus francia fordításának minden kiadását megvizs¬
gálni, illetve, ha a latin kéziratos hagyomány teljes feltárására sor kerül majd, meg¬
próbálom itt megfogalmazott feltételezésemet újabb szövegtanúkkal alátámasztani.
Az 1515-ös angol töredék második fontos elemére Piet Franssen már idézett ta¬
nulmánya mutatott rá. A holland kutató szerint a Lyonban Jean de Vingle által előbb
1494-97 körül, majd 1515-ben is azonos illusztrációkkal kiadott francia Historia¬
fordítások azért is fontosak, mert Jan van Doesborch azokból meríthetett ötletet saját
illusztrációihoz. Az egyik ilyen illusztráció Zsigmond császár és kísérete bevonulá¬
sát ábrázolja Sienába, és azt, hogy Eurialus és Lucretia első látásra egymásba sze¬
retnek. A másik jelenet egy asszonyt ábrázol, aki udvarlójának egy gyöngysoron
függő keresztet ad. Franssen cikkében részletezi, hogy mely illusztrációkat használta
fel újra — esetleg kis módosításokkal — Jan van Doesborch mäs publikäciöiban.?? A
mi szempontunkböl tehät az a fontos, hogy a francia Anthitus la Favre illusztrält
Historia-szöveg£t közvetitö kiadäsok az illuszträciök miatt is felmerülnek, mint a Jan
van Doesborch nyomdájához köthető 1515-ös angol kiadással rokonítható szövegek.
Azt, hogy az 1515-ös angol töredék fordítója a francia területeken megjelent
Historia-kiadvanyokbol (is) merithetett ihletet, egy harmadik elem is megerősítheti
szövegéből. A töredék tanúsága szerint az erősen megkurtított (pl. Pacorus-epizód
kihagyása), csak a cselekmény fő szálára koncentráló fordításban összefoglaló cím¬
sorok (headings) segíthették a tájékozódást. Mai állapotában csak egyetlen ilyen
címsor található meg az angol töredékben:
201 FRANSSEN 2019, 7, fig. 5.
22 FRANSSEN 2019, 12-13.
203. FRANSSEN 2019, 20. , Hogyan jött haza Menelaus, és milyen okosan segítette ki Lucretia Eurialust a házból."
95