Oldal 79 [79]
OCR
A szöveghagyomány feltárásának újabb fejleményei A ms LA kéziratban még digitálisan felnagyítva is többször meg kell számolni a betűlábakat, hogy biztosak legyünk az átírásban, mivel az i betű nincsen ékezve, és így az m-i-r betűsor összesen öt betűlábként tárul az olvasó szeme elé. Véleményem szerint a ms Ps10 irasképe ebben az esetben sem adott alapot a ms LA-ben olvasható alakra, hanem mindkét olvasat egy közös mintául szolgáló harmadikon alapult. Végezetül, hatodik érvként szolgál egy névalak, amely mégcsak nem is a Historia által mozgatott klasszikus műveltséganyagához tartozik, hanem az 1430-as évekbeli Siena igazgatástörténetéhez. Az elbeszélés szerint a szerelmesek első randevúját a férj, Menelaus, és egy városi tisztviselőtársa, Bertus megjelenése szakítja félbe. Az utóbbi nevét kétszer említi Piccolomini a történetben. !? Úgy tűnik azonban, hogy sem a Menelaus, sem a Bertus név írásképe nem lehetett következetes már az általam vizsgált két kézirat előképében sem. ms Ps10 60r Menelaus et una bertus ms LA 37r menalaus[!] et una batus ms Ps10 61v Menelaus bertusque una ... ms LA 37v menaleus[!] bertusque una ... Amíg a ms Ps10-ben az ismert görög mitológiai név magánhangzói stimmelnek, addig a ms LA kéziratra még ez sem igaz, hiszen abban menalaus és menaleus olvasatokkal találkozunk. A párizsi kéziratban a Bertus névalak is helyesen szerepel, de az első előfordulásakor a 60r oldalon olyan halvány az e-r betűkapcsolat, hogy az r betű akár egy a betű talpának is értelmezhető lenne. Valószínűleg hasonló értelmezés következményeként került a ms LA 37r oldalára is a furcsa batus alak. A név második előfordulásánál azonban mindkét kódex helyesen, Bertus alakban tartalmazza a nevet. Ez a sienai tulajdonnév tipikusan olyan eleme a Hiszoria szövegének, amelyet egy Itáliától távol élő, az olasz nevekben nem jártas személynek nem volt esélye korrigálni, csak a forrásában álló olvasatokra hagyatkozhatott. Ezeknek a Franciaországba adatolható alakváltozatoknak a létezése fontos lesz alább a töredékben fennmaradt, 1515 körülre datált névtelen angol fordításnak az elemzése során is, hiszen azt mutatják meg, hogy ha egy olvasat kulturális referenciáit nem tudják mihez kötni a másolók, akkor annak teljesen szabad interpretációi alakulhatnak ki egy másik nyelvterületen. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a párizsi és a Los Angeles-i kódexek a Historia szöveghagyományának Y-ágához tartoznak, és a sztemmán a domuscsoportba, illetve az azon belül kialakult britones-laicanos variánsok szerinti alcsoportokba lehet besorolni őket. Világosan kivehető a mss Ricc, FiC, P2 és Ps2 kéziratokkal való rokonságuk is, a közvetlen ősük azonban még nincs azonosítva. Minden valószínűség szerint tehát helyes Robert Schindlernek azon megállapítása," hogy 14 Vö. MÁTÉ 2018a, 274. és 275. 50 SCHINDLER 2016, 26. 77
