Page 79 [79]
A szöveghagyomány feltárásának újabb fejleményei
A ms LA kéziratban még digitálisan felnagyítva is többször meg kell számolni a
betűlábakat, hogy biztosak legyünk az átírásban, mivel az i betű nincsen ékezve, és
így az m-i-r betűsor összesen öt betűlábként tárul az olvasó szeme elé. Véleményem
szerint a ms Ps10 irasképe ebben az esetben sem adott alapot a ms LA-ben olvasható
alakra, hanem mindkét olvasat egy közös mintául szolgáló harmadikon alapult.
Végezetül, hatodik érvként szolgál egy névalak, amely mégcsak nem is a Historia
által mozgatott klasszikus műveltséganyagához tartozik, hanem az 1430-as évekbeli
Siena igazgatástörténetéhez. Az elbeszélés szerint a szerelmesek első randevúját a
férj, Menelaus, és egy városi tisztviselőtársa, Bertus megjelenése szakítja félbe. Az
utóbbi nevét kétszer említi Piccolomini a történetben. !? Úgy tűnik azonban, hogy
sem a Menelaus, sem a Bertus név írásképe nem lehetett következetes már az általam
vizsgált két kézirat előképében sem.
ms Ps10 60r Menelaus et una bertus
ms LA 37r menalaus[!] et una batus
ms Ps10 61v Menelaus bertusque una ...
ms LA 37v menaleus[!] bertusque una ...
Amíg a ms Ps10-ben az ismert görög mitológiai név magánhangzói stimmelnek,
addig a ms LA kéziratra még ez sem igaz, hiszen abban menalaus és menaleus olva¬
satokkal találkozunk. A párizsi kéziratban a Bertus névalak is helyesen szerepel, de
az első előfordulásakor a 60r oldalon olyan halvány az e-r betűkapcsolat, hogy az r
betű akár egy a betű talpának is értelmezhető lenne. Valószínűleg hasonló értelmezés
következményeként került a ms LA 37r oldalára is a furcsa batus alak. A név második
előfordulásánál azonban mindkét kódex helyesen, Bertus alakban tartalmazza a ne¬
vet. Ez a sienai tulajdonnév tipikusan olyan eleme a Hiszoria szövegének, amelyet egy
Itáliától távol élő, az olasz nevekben nem jártas személynek nem volt esélye korrigálni,
csak a forrásában álló olvasatokra hagyatkozhatott. Ezeknek a Franciaországba ada¬
tolható alakváltozatoknak a létezése fontos lesz alább a töredékben fennmaradt, 1515
körülre datált névtelen angol fordításnak az elemzése során is, hiszen azt mutatják
meg, hogy ha egy olvasat kulturális referenciáit nem tudják mihez kötni a másolók,
akkor annak teljesen szabad interpretációi alakulhatnak ki egy másik nyelvterületen.
Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a párizsi és a Los Angeles-i kódexek
a Historia szöveghagyományának Y-ágához tartoznak, és a sztemmán a domus¬
csoportba, illetve az azon belül kialakult britones-laicanos variánsok szerinti alcso¬
portokba lehet besorolni őket. Világosan kivehető a mss Ricc, FiC, P2 és Ps2 kézira¬
tokkal való rokonságuk is, a közvetlen ősük azonban még nincs azonosítva. Minden
valószínűség szerint tehát helyes Robert Schindlernek azon megállapítása," hogy
14 Vö. MÁTÉ 2018a, 274. és 275.
50 SCHINDLER 2016, 26.
77