Oldal 75 [75]
OCR
A szöveghagyomány feltárásának újabb fejleményei történetnek ez a része már csak a párizsi kéziratban van benne, mert a Los Angeles-i szövegtanú ennek a jelenetnek az elején szakad meg: ms Ps10 78r laitanos dacosgue fuerim. A korábbiakban részletesen bemutatott torzulási folyamatnak itt azon állomásai a fontosak, amelyek a laic- és lact- kezdetű variánsokat létrehozták. A párizsi kéziratban olvasható variáns is megtalálható két korábban már feltárt kéziratban (mss CV3 és Ps4). laicanos dacosque mss Ma, CV4, P2 [britones-re javitval, Ps2. C 64, C 65, R 3, R4, BMC IV 44, C 65 Laicanos diachosque ms Ricc laitanos dacosque ms CV3, Ps4, Ps10 lactanos Daciosque ms N. H 225 lattanos dacosque mss FiC, RCo, RCa, Trl Ez az olvasat a ms Ps10 és feltételezhetően a ms LA kéziratot is elsősorban itáliai másolási helyű vagy azokkal rokon (ms Ma) kéziratokkal és római nyomtatványokkal hozza összefüggésbe. Érdekes ugyanakkor, hogy a prágai második kézirat, ms P2 is előkerül." A következő szöveghely feltűnése földrajzilag szélesebb körre jellemző, de nagyon kisszámú szövegtanút jelez. A kérdéses hely ismét Sosias szavait idézi, amikor a szolga eldönti, hogy segítséget nyújt Lucretiának a lovagjával való kapcsolattartásban: „meum est curare ut quod peius agitur, occultum sit." Ebben a sajátos változatban a bajt, vészt jelentő peius helyett prius szerepel: meum est curare, ut quod prius agitur mss Ricc, FiC, Q, Me, Mg, Mm, Tr1, WOs, P2 [prius kihtzva], Ps2, WUn2, Ps7, LA, Ps10. H 160 Ebben a szűk csoportban ismét feltűnnek a ma Firenzében őrzött mss Rice és FiC kéziratok, az egyik trieszti kézirat (ms Ir1), de a párizsi ms Ps2 és ismét a prágai második kézirat, ms P2 is. Ez talán azt jelenti, hogy néhány sajátos olvasat Rómából vagy Itáliából kiindulva jutott francia földre, tehát nem a német dominanciájú, az 1450-es évek végétől Niklas von Wyle szerkesztői tevékenységével fémjelzett szövegtradíció határozta meg őket. 159 Erről a kéziratról: MÁTÉ 2018a, 42. 40 Vö. MÁTÉ 2018a, 270. ,az én gondom, hogy titokban maradjon a vétek." 73
